Most is nagyszerűen kezdődik Budaörsön Úrnapja ünnepe. Érdeklődők százai érkeztek a fővárosból ebbe a sváb faluba, hogy szépérzéküket kielégítsék. Közöttük olyanokat is, akiket a sors a városba sodort. Honvágy-gyal szívükben érkeztek ők, de nem azért, hogy egy színjátékon mulassanak, hanem azért, hogy egy megindító dráma láthatatlan résztvevőivé váljanak. Azért, ha csak egy pár órára is, de csendes békességgel a szívükben, újra eggyé tartozónak érezzék magukat az övéikkel.
Az utcákat csodálatosan feldíszítették. Erdők, mezők és kertek adták hozzá virágaikat és a virágaikból illatozó, színes szőnyeget szőttek. Királyok királyának szólt ez, aki ezen a napon áldást osztva vonul végig a faluban. Liliomok és búzavirágok, kék és fehér — népünk kedvenc színei és virágai. Hasonlóan a liliomokhoz és a búzavirágokhoz, kékben és fehérben sétáltak a fiatal leányok. Ez a legtisztább és legszebb, amit népünk az Úristennek felajánlhat. Derék fiatalemberek virágcsokrokkal a kalapjukon, puskával a vállukon, mint lövészek, a legtiszteletreméltóbb férfiak. Egy csodálatos ének csendült fel, fúvószenekarok zendítettek rá, a harangok zúgtak, puskák ropogtak, mozsárágyúk durrogtak, a pap magasba emelte az Oltáriszentséget, és népünk imádkozott, régi német egyházi dalokat énekelt. Egy mámoros szép hódolat a legnagyobb és legszentebb előtt mindazzal, amit a természet, a művészet, a hagyomány és szívünk jámborsága nyújtani tud! Egy lángoló misztikum, ami az élő hitből és az évszázadokban gyökerező tradíciókból született!
Hiszen szándékosan vagy akarattal nem tettünk egy lépést sem, nem mozdultunk, nem hagyta el sem szó, sem hang az ajkainkat és hangszereinket. Mindez szilárd és drága örökségünk, amelyet generációk óta, dédszüleink és őseink hagytak ránk. A főváros – egy világváros – kapujában fekszik egy falu; egy régi, magjában még egészséges és tősgyökeres sváb falu, évszázadok óta! És elpusztíthatatlan! Igen, amíg létének két egymásra épülő talpköve: a hit és a hagyomány, így együtt még fennáll, addig elpusztíthatatlan. Ha bukik az egyik, az magával rántja a másikat is, és így, az istenáldotta faluból csupán egy istentelen, sivár előváros lesz.
Szelleme óvja meg Budaörsöt, minden hű sváb lakos és hithű keresztény ember büszkeségét; azt a falut, amely Úrnapja ünnepén izzik és sugárzik!
Így írta le dr. Bleyer Jakab, kisebbségi miniszter, egyetemi profeszszor – a magyarországi németség előhar-cosa — benyomásait a budaörsi úrnapi ünnepről.
(Újságcikk a „Sonntagsblatt” című újságból: Úrnapja Budaörsön. Schwabe B. tollából, 1925. június 26-án, Budapesten)
Forrás: sulinet.hu
