Egy esztendő mérlege

2020-11-02 | Budaörs
A Nézőpont Kutató Intézet egy évvel az önkormányzati választások után megvizsgálta, hogy mit sikerült megvalósítaniuk a tavaly létrejött balliberális önkormányzatoknak a választóknak tett ígéreteikből. Az alábbiakban az elmúlt év tapasztalataiból nyújtunk rövid válogatást.

Megállapítható, hogy a balliberális összefogás nem minden városban tudott megalakulni. Debrecenben és Pécsett, Miskolcon, valamint a főváros több kerületében nem sikerült egyezségre jutnia a balliberális pártoknak. Van, ahol megvalósult a szivárvány- koalíció, de nem lehet azt mondani, hogy ez mindig működött. Több településen, például Tatabányán vagy Szolnokon, elveszítették közgyűlési többségüket a balliberális pártok, Budapest 9. kerületében pedig a polgármester csak eseti ügyekben számíthat a DK-MSZP alkotta koalíció szavazatára. Ahol még nem bomlott fel a szivárvány-koalíció, ott a bizalmatlanság légköre és az állandó koalíciós feszültség uralkodik, mint például Óbudán és Kispesten. Gödön pedig annyira elmérgesedett a pártok viszonya (Momentum, DK, LMP, Jobbik), hogy előbb hangfelvételek nyilvánosságra hozatalával, majd pártelnöki üzengetésbe torkollott a konfliktus.

Több város balliberális vezetőit gyakran kormányellenességük jobban érdekli, mint a városuk iránti törődés. Erősödött az az értelmezés, miszerint az önkormányzati választások eredményeit nem az adott település, hanem a kormányváltás érdekének kell alárendelni. Van, akik helyi választási sikereiket a politikai karrierhez vezető ugródeszkának használják fel, többnyire ők a balliberális együttműködés reprezentánsai is (például Márki-Zay Péter, Karácsony Gergely, de a hódmezővásárhelyi és pécsi polgármesterek is országos politikai célokat fogalmaznak meg).

A Gyurcsány-koalíció összetartó ereje a hatalomvágy, és a helyi hatalom megszerzése érdekében egyes balliberális városvezetők még a szélsőséges megnyilvánulások felett is szemet hunynak. A balliberális érdekházasság megoldhatatlan nehézsége, hogy a politikai formációknak olyanokkal kell együttműködniük, akik iránt ma is ellenérzéseket táplálnak. Kimondhatjuk, hogy mára a politikai önérdek felülírta a világnézeti önazonosságot, és a pártok még saját ideológiájukkal is képesek voltak szembe fordulni a hatalom megtartása céljából. (például az újbudai polgármester Hadházy munkásságát méltatta, Niedermüller Péter pedig egyszere több társadalmi csoportot nevezett rémísztő képződménynek).

A balliberális oldal akkorára zsugorodott, hogy a választási sikerek hiányában politikai klientúrája felülmúlja a pozíciók mennyiségét. A kormányellenes vezetésű városokban sok esetben a szakmaiságot felülírja a világnézeti elkötelezettség (például pozíciószerzés- és osztás történt Egerben és Miskolcon, Pécsett, Szombathelyen, továbbá a fővárosi önkormányzatban is).
A liberális városvezetők számos kampányígérete ígéret maradt a helyhatósági választások óta eltelt egy évben, nem kezdődött meg azok végrehajtása. Ilyen volt például a város ügyeinek átláthatóvá tétele, vagy a lakossággal való folyamatos együttműködés. Sok balliberális polgármester egyenesen ígéreteivel ellentétes lépéseket tett (például Érden a polgármester 46 határozatot hozott a közgyűlés mellőzésével, Egerben a polgármester egy műemléki házat adott el a járvány élővizein evezve, Miskolcon a rendőrség megerősítése helyett a lovasrendészetet szüntették meg, Karácsony Gergely kiemelt témája volt kampányában a 3-as Metró klimatizálása, de ennek megvalósítása érdekében nem tett lépéseket).
A Gyurcsány-koalíció által hangoztatott és agyonaggódott sajtószabadságnak nyoma sincs az átvett városok nyilvánosságában, helyette az új városvezetők balliberális propagandára használják fel az önkormányzati sajtótermékeket (például beleavatkoznak tartalmi kérdésekbe, leváltották a régi szerkesztőket, Újpesten, Pécsett és a Józsefvárosban is balliberális vezetők kerültek a helyi média élére, és nagy terjedelmet kap a balliberális városvezetés propagandája. )
Forrás: Internet

Megosztás