Egy különös szilveszter

2023-01-03 | Budaörs
 Egy réges-régi szilveszter jutott az eszembe, az 1979-es. Jaj, de régen is volt! Mennyi változás történt azóta, jó is és sajnos, rossz is.
Történt ugyanis, hogy a férjem a munkahelye által egy leselejtezett Volga típusú személygépkocsit tudott megvásárolni. Értett a szereléshez, nem okozott gondot a javítása, az üzemben tartása. Szerettük, mert kényelmes volt a hat tagú családunk számára. Évek múlva úgy döntött, hogy jó áron eladja, ugyanis sokat fogyasztott az autó. Hamarosan találtunk vevőt, mert az akkor még hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg tisztjei körében nagy volt a kereslet a Volgák iránt.

Az Etyekhez közeli, botpusztai katonai laktanyából átjött néhány magasabb rangú katonatiszt, szemrevételezni az autót.

Jött velük egy kiskatona, a kárpátaljai magyar fiú – Józsi – tolmácsnak.

Többször is jöttek, kialakult egy ismeretségi kapcsolat. A férjem jól beszélt oroszul. Különösen a fehér-orosz származású Vologyával voltunk jobb viszonyban. Ő vette meg a Volgát.

A tisztek hoztak ezt-azt, pezsgőt, vodkát, Krasznaja Moszkva kölnit. Mi is megkínáltuk őket ezzel-azzal, szendviccsel, süteménnyel.

Kértük Józsit is, hogy üljön az asztalunkhoz. Nem tehetem. – mondta -Én nem ülhetek egy asztalhoz a feletteseimmel. És valóban, nem is ült oda. Bosszantott, hogy a tisztek nem hívják. De erőltetni nem mertük, nehogy problémája legyen ebből később.

Közeledett az 1979-es szilveszter. Vologyáék meghívtak a botpusztai laktanyába. Megismertük kedves feleségét, és a két kisfiát. A 2 éves kicsit Csiburáskának nevezték, egy orosz mesefigura után, mókás pofikája miatt.Meg kell mondjam, az a lelakott, sivár, kaszárnyai környezet sajnálatot ébresztett bennem.

Átjöttek a többiek is, akik ismertek bennünket, hogy együtt koccintsunk orosz pezsgővel éjfélkor.

A moszkvai idő szerint 1 órával előbb volt éjfél. A TV-ben felhangzott a szovjet himnusz: „Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy…….” Mi , a tiszteletet megadva a vendéglátóinknak, pezsgős poharunkat szorongatva, felálltunk. Ők intettek, hogy nyugodtan üljünk vissza, ők sem állnak fel, náluk nem szokás. Aztán egy óra múlva a magyar himnusznál újból felálltunk, nem törődtünk azzal, hogy ők ülve maradtak.

Azóta a szovjet csapatok kivonultak hazánk területéről, a botpusztai laktanya helyén lakópark épült. Csiburáska már elmúlt 40 éves, a Volgát már régen beolvasztották. Hogy hová – merre sodorta Vologyáékat az élet, azt nem tudom.

Mondhatom , ez volt életem legkülönösebb szilvesztere.

(A fotó illusztráció)

s.k.

Megosztás