Történt ugyanis, hogy a férjem a munkahelye által egy leselejtezett Volga típusú személygépkocsit tudott megvásárolni. Értett a szereléshez, nem okozott gondot a javítása, az üzemben tartása. Szerettük, mert kényelmes volt a hat tagú családunk számára. Évek múlva úgy döntött, hogy jó áron eladja, ugyanis az akkor még hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg tisztjei körében nagy volt a kereslet a Volgák iránt.
Az Etyekhez közeli, botpusztai katonai laktanyából átjött néhány magasabb rangú katonatiszt, szemrevételezni az autót.
Jött velük egy kiskatona, a kárpátaljai magyar fiú – Józsi – tolmácsnak.
Többször is jöttek, kialakult egy ismeretségi kapcsolat. A férjem jól beszélt oroszul. Különösen Vologyával voltunk jobb viszonyban. Ő vette meg a Volgát.
A tisztek hoztak ezt-azt, pezsgőt, vodkát, Krasznaja Moszkva kölnit. Mi is megkínáltuk őket ezzel-azzal, szendviccsel, süteménnyel.
Kértük Józsit is, hogy üljön az asztalunkhoz. Nem tehetem. – mondta -Én nem ülhetek egy asztalhoz a feletteseimmel. És valóban, nem is ült oda. Bosszantott, hogy a tisztek nem hívják. De erőltetni nem mertük, nehogy problémája legyen ebből később.
Közeledett az 1979-es szilveszter. Vologyáék meghívtak a botpusztai laktanyába. Megismertük kedves feleségét, és a két kisfiát. A 2 éves kicsit Csiburáskának nevezték, egy orosz mesefigura után, mókás pofikája miatt.
Meg kell mondjam, az a lelakott, sivár, kaszárnyai környezet sajnálatot ébresztett bennem.
Átjöttek a többiek is, akik ismertek bennünket, hogy együtt koccintsunk orosz pezsgővel éjfélkor.
A moszkvai idő szerint 1 órával előbb volt éjfél. A TV-ben felhangzott a szovjet himnusz: „Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy…….” mi , a tiszteletet megadva a vendéglátóinknak, pezsgős poharunkat szorongatva, felálltunk. Ők intettek, hogy nyugodtan üljünk vissza, ők sem állnak fel. Aztán egy óra múlva a magyar himnusznál újból felálltunk, nem törődtünk azzal, hogy ők ülve maradtak.
Azóta a szovjet csapatok kivonultak hazánk területéről, a botpusztai laktanya területén lakópark épült. Csiburáska már elmúlt 40 éves, a Volgát már régen beolvasztották. Hogy hová – merre sodorta Vologyáékat az élet, azt nem tudom.
Ez volt életem legkülönösebb szilvesztere.
(A fotó illusztráció)
s.k.
