Krix György idősebb korától Budaörsön élt, ahol sokan ismerték és szerették. Rendszeresen részt vett a német nemzetiségi programokon, és egész életében fáradhatatlanul dolgozott a magyarországi németség nyelvének, kultúrájának, hagyományainak és közösségének fennmaradásáért.
Írásai, kezdeményezései és programjai generációk számára jelentették a nemzetiségi identitás és az összetartozás fontos kifejezését.
Jómagam 1995-ben, a Welttreffen der Donauschwaben/a Dunamenti Németek Világtalálkozóján, Budapestent dolgoztam vele először együtt, amit ő szervezett. Német csoportokat kísértem, és ez volt az első alkalom, amikor közelebbről is megtapasztalhattam azt az elkötelezettséget és energiát, amellyel a magyarországi németség ügyét szolgálta.
Számomra azonban Onkel Georg nemcsak a magyarországi németség egyik meghatározó alakja volt. Harminc éven át ismertem, és az évek során különleges, személyes kapcsolat alakult ki közöttünk. Ezért most nemcsak egy nagy embertől és közösségünk meghatározó személyiségétől, hanem egy számomra kedves Onkel Georgtól is búcsúzom.
Krix György számos országos érem, kitüntetés és elismerés méltó birtokosa volt. Ezek mind annak a hosszú és áldozatos munkának állítanak emléket, amelyet a magyarországi németségért végzett.
Onkel Georg örökre velünk marad.
Velünk marad írásaiban, munkájában, az általa képviselt értékekben, szeretett leandereiben, rózsáiban, citromfáiban és mindazok emlékezetében, akik ismerték, szerették és együtt dolgoztak vele.
Kedves Onkel Georg, nyugodj békében!
Köszönünk mindent, amit értünk, a magyarországi németségért tettél.
Isten adjon neked örök nyugodalmat!
Emlékedet szeretettel, hálával őrizzük és őszinte részvétünket szeretnénk kifejezni Családodnak.
Dr. Gajdos-Frank Katalin
Meghaltam, elmentem, ne keressetek,
csendes folyó lettem, sötét fellegek.
Kilencvennyolc évig kísértem utat,
most a lelkem fentről új otthont kutat.
Ne sírjatok értem, a munka megvolt,
gondoztam a kertet, míg az alkonyat szólt.
Minden elültetett virág, minden fa,
szeretetem őrzi, s nem hagy el soha.
Ott vagyok a szélben, ha a fákra lel,
a zöldellő ágban, mi az égbe kél.
Az utolsó percig a földet szerettem,
most a legszebb kertben találtam meg helyem.
Behunytam a szemem, s megnyílt a világ,
nyílik már odafönt a mennyei virág.
Őrizzétek meg a mosolyom s a szavam,
szabad madár lettem, lelkem útra kelt.
