Egy régi történet karácsonyra

2021-12-14 | Budaörs
Most egy régi régi karácsonyi mesét mondok el,ami akár igaz történet is lehetne.Sok szegény ember élt és él a földön, akikhez nem mindig a gazdag ajándékkal megrakott ünnep kopog be.Történetünk hőséhez hasonlóan sok kisgyerek várja a csodát, ami vagy egy télikabát vagy mint történetünkben egy lovacska képében jön el.

 

A nagy forgatagban egy  kisfiú  állt a kirakat előtt.  Mennyi, de mennyi játék- gondolta miközben piros orrocskáját önfeledten nekinyomta az üveghez. Én annak a faragott sötétbarna lónak örülnék amelyiknek olyan gyönyörű piros nyerge van- gondolta. Meg annak a szép dobnak is.  Egész nap csak dobolnék énekelnék, lovagolnék – szőtte álmait. Nagy szürke szemének tekintete egyik szépséges játékról a másikra vándorolt.

Néha tekintetével végigpásztázta az utcát egészen a végéig, minta várna valakit. Majd zsebre dugott kézzel újra a játékokat bámulta.

Elnyűtt, sötétkék kabát volt rajta, apró arany gombokkal, de azok fénye már erősen megkopott, akárcsak a kabátka bélése .A sok hordástól, egyre vékonyabb és hidegebb lett, hiszen kiszolgált már egy-két kisfiút. Hideg este volt. A csillagok rideg fénnyel sziporkáztak a város felett.

A kisfiú megunta a nézelődést és kisétált az utca sarkára. Türelmetlenül nyújtogatta nyakát, most már biztosnak tűnt, hogy vár valakit.

Már itt is vagyok- lépett hozzá egy idős ember.

Elég sokáig nem jöttél, már vártalak- mondta a kisfiú Sokan voltak odabenn- mondta az öregúr és fejével egy üzlet felé mutatott.

Akkor mehetünk is! A kisfiú boldogan odaadta kezét, hogy a nagy meleg tenyérben eltűnjön és kissé átmelegítse.

Siettek ki az utca forgatagából. Sokan jöttek mentek, nagy csomagokkal, fenyőfákkal felpakolva.

Karácsony van. Ma este jön a Jézuska- mondta az öregúr zihálva, mert gyorsnak tűnt az iram. A kisfiú is sietősen kapkodta aprócska lábait, nehogy lemaradjon. Áthaladtak a város főutcáján, majd megálltak egy ház előtt. A kopogtatóhoz nyúlt és megzörgette vele az öreg fakaput. Bentről szöszmötölés hallatszott. Egy nem kevésbé öreg ember jött ki a házból.. Á maguk azok?- kérdezte barátságosan. Jöjjenek, kerüljenek beljebb- tessékelte be őket. Felmentek egy sötét lépcsősoron, majd az öreg emberke kinyitott előttük egy ajtót. Odabenn fény volt és meleg. A kisfiú szíve hevesen dobogott, mert ő már sejtette hogy miért jöttek ide. No vetkőzz le szépen – mondta szabómester. Vedd le szépen a kabátodat. A kisfiú engedelmesen kihúzta nyakából a sálat, kigombolta a kopott aranygombokat és szégyenlősen lesütötte szemét. No gyere szépen,- szólt a szabómester és  egy centiméterrel szép lassan méretet vett  a kisfiúról. Egy  papírlapra kopott végű ceruzával írni kezdte a méreteket. Vállszélességet mellbőséget, derékbőséget. No most állj fel erre a hokedlire. Így ni. Megmérjük, hogy milyen hosszú legyen az új kabátod. Csak állj egyenesen! Lejöhetsz- mondta egy idő múlva elégedetten.

A kisfiút furcsa izgalom kerítette hatalmába. Új kabátom lesz- gondolt boldogan. No örülsz ugye  gyerkőc?- kérdezte a szabómester.

Egy hét múlva jöhetsz is próbálni! Majd meglátod milyen szép lesz és meleg,- simogatta meg a meleg kis arcocskát.

Akkor mi mehetünk is.. Köszönjünk el szépen. Azzal kint is voltak a hideg karácsonyi éjszakában. Most hová viszel?- kérdezte a kisgyerek. Hogy hová?- Hát bemehetünk még a templomba imádkozni, megnézni a kisjászlat, hogy ott van e már a kis Jézuska. Megnézzük megszületett- e már? Jó nézzük meg- mondta a kisfiú. A templomban hideg volt és mély csend. Már minden a helyén volt az éjféli misére még délelőtt előkészítették az oltárt. Ott állt feldíszítve egy hatalmas fenyő, csupa apró csillagokkal. De gyönyörű- mondta a kisfiú áhítattal. Nézd nagypapa, hogy csillog odafönn az üstökös forma csillag. Ott ni- kiabált fel a néma csendben. Pszt, halkabban- még megijednek az angyalok, mosolygott az öregúr.

A templomban egyre hidegebb lett. No gyere -menjünk mondta az öreg. Hideg van és lassan késő is lesz már. Azóta nagymama már megsütötte az ünnepi kalácsot. Biztosan éhes vagy- mondta az öreg miközben kiléptek a templom ajtaján. Szegény gyerek- gondolta magában. Szegény kis árva madaram- suttogott magában az öregúr. Nincs ennek sem apja sem anyja. Csak mi vagyunk neki az öregek-Gyorsabbra fogták lépteiket.

Aztán örülsz-e a kabátnak?- kérdezte az öregember. Örülök- mondta a kisfiú, egy kis bizonytalansággal a hangjában. No most nem mondtál egészen igazat, ugye? De, de igazat mondtam, csak… Mi az a csak-?- állt meg az öregúr. Hát azért csak, mert én most egészen másnak örülnék- mondta a kisfiú.

No nézze meg az ember! Hát igaz amit én hallok? Hát minek örülnél, ha nem annak a jó meleg, vatelinos új kabátnak?

Ballagtak tovább, újra beértek a város főutcájába. Újra elhaladtak a fényes kirakatok előtt. Nagypapa- álljunk meg itt egy kicsit még- kérlelte a kisfiú. Megálltak a fényes, szépséges üvegkirakat előtt. A kisfiú állt egy darabig, majd odanyomta piros orrocskáját az üveghez. Melyiket nézed?- kérdezte az öregúr. Hát azt a barna falovat a piros nyereggel, meg a dobot- tette hozzá bizonytalan hangon. Szép, valóban szép- válaszolta az öreg. No gyere szépen, most már tényleg nem tudja nagymama hol vagyunk, és meggyorsították lépteiket.

Pár óra volt még a kis Jézus érkezéséig. Nagymama már a fonott kalácsot kenegette olvasztott zsírral és tette a nagy sütőbe. De finom illata van – mondta a kisfiú. A mazsolát nem felejtetted ki belőle?- kérdezte. Nem felejtettem ki semmit sem- mondta a nagymama. De hogy te milyen jól tudod, mi kell a kalácsba!

A kisfiú fogta a kosarat és kiment az udvarra . Hová mész? Hozok neked egy kis fát- mondta a kisgyerek. A nagymama szelíden elmosolyodott.

Csengettyűszó hallatszott a belső szobából. Gyere szentem, itt van a Jézuska- szólt az öregember. A kisfiú áhítattal állt a fényes fa előtt. Szürke szemében visszatükröződött az ünnep fénye. Hát te nem is nézel a fa alá?- kérdezte az öregember. De hiszen nincs még készen a kabátom!-. Hát az igaz, igaz! De hátha hozott neked mégis valamit a kis Jézuska.- biztatgatta a nagyapa.

A kisfiú leguggolt, keresgélt és talált egy nagy, papír csomagot. Ez az enyém?- kérdezte bizonytalanul. Bontsd csak ki szépen- mondta az öreg, várakozással a szemében. A papír izgatottan zizegett kezei között.  De hiszen ez a ló a kirakatból- kiáltott fel boldogan. Nagyapa édes nagyapa! Hiszen az előbb még ott volt a kirakatban!

Az öregember valami mesén, valami hihetetlen és mégis hihető mesén törte a fejét.

Tudod ez egy csoda ló. Ha hívom szép szóval, vagy ha eldúdolok egy szép karácsonyi dalt, ideröpül- Hát így jött ide hozzánk, ma éjjel.

A kisfiú  hozzábújt a nagyapjához, aki felemelte és megcsókolta. Tekintetük találkozott. Milyen különös, fényes a nagyapa szeme- gondolta a kisfiú, épp olyan, mint a ott fenn a karácsonyi csillagok

Major Edit

Megosztás