Mit is takar ez a fogalom? A nemzetiség egy adott állam területén az államalkotó nemzethez vagy nemzetekhez képest kisebbségben élő etnikai csoport. Ma körülbelül egymilliárd ember él a világon olyan helyzetben, hogy nem tartozik az államalkotó néphez, hanem nemzeti vagy etnikai kisebbség tagjaként él. A nemzetiség általánosságban társadalmi, területi, politikai és nyelvi fogalom.
A nemzetiség két típusa:
Nemzeti kisebbség: Egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel azonosulnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama vagy ennek létrehozására törekszik.
Etnikai kisebbség: Minden egyéb olyan kisebbségben élő népcsoport, amely nem határozható meg a modern nemzet fogalmával, de amelynek tagjai a többségétől jelentősen eltérő közös kulturális identitással bírnak. Vagy éppen nemzeteken átnyúló identitást mutatnak (például a több különböző anyanyelvvel rendelkező romák vagy a zsidók).
Európában a nemzetiségek ügye pártpolitikai, sőt Európai Uniós politikai témává vált, számos kisebbségvédelmi szervezet (pl. ombudsman, kisebbségi önkormányzat) foglalkozik velük a társadalmi béke és együttélés elősegítése érdekében. (Wikipédia)
A kilencvenhét százalékban osztrákok lakta Dél-Tirolt az első világháborút követően csatolták el Ausztriától Olaszországhoz. „Ez volt az ő Trianonjuk.” –jegyezte meg valaki sommásan az útitársak közül. Az államhatárok megváltoztatása súlyos megpróbáltatást és szenvedést hozott a tartomány lakossága számára. Beszüntették a német nyelvű oktatást, betiltották a Tirol név használatát. A német családneveket olaszra változtatták, még a sírfeliratokat sem lehetett németül írni. Az iparosítással egy időben ezrével telepítették be az olaszokat, főleg a déli részekről.
A másik eszköz a lakásprogram volt, melynek következtében 1961-re Dél-Tirol lakosságának egyharmada már olasz volt. Tiltakozó hullám indult el. A szabadságharcosok, ahogyan a dél-tiroli aktivisták nevezték magukat, merényleteket hajtottak végre, ügyelve arra, hogy emberéletben ne essen kár. Ennek következtében a római kormány jelentős rendőri és katonai erőt vezényelt oda. A tüntetőket elfogták, bebörtönözték, kegyetlenül megkínozták. Hiába fordult Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter az ENSZ-hez, nem történt változás. A büszke és szorgalmas tiroliak nem adták fel.
Az olasz és az osztrák kormányok közti hosszú tárgyalások során alakult meg az autonómia, és amelyek folyamán Ausztria határozottan kiállt a Dél-Tirolban élő német nyelvűek jogaiért. „Az akarat diadala!” – értékelték az elért sikereket.
Küzdelmeikkel sikerült gátat szabni az olasz asszimilációs törekvésnek, kiharcolták az autonómiát, megmutatták, hogy egy kisebbség is képes nagy eredményekre.
A tartomány időközben Európa egyik leggazdagabb régiója lett. A munkanélküliség 3 % , míg Olaszországban összesen 25%. Dél-Tirol még az osztrák tartománynál is gazdagabb.A jólét egyik pillére a mezőgazdaság, főként az alma- és szőlőtermesztés, a borászat. Amerre haladtunk a buszunkkal, végtelen almás ültetvényeket, a hegyoldalakra felfutó szőlősorokat láttunk. Szinte minden talpalatnyi helyet megműveltek. – Szorgalmas emberek laknak ezen a tájon! –állapítottuk meg már odafele menet. Több helyen óriási hálóval lefedték a fákat. Mint később megtudtuk, azzal a környéken gyakran előforduló jégeső kártétele ellen védekeznek.
Egyik este a szállodánkban egy parlamenti képviselő asszony tartott előadást Dél- Tirol politikájáról. Népi viseletben jelent meg előttünk, ezzel is hangsúlyozva identitását. Megtudtuk tőle, hogy 10 éve felerősödött az elszakadási törekvés. Az őslakosok elégedetlenek, úgy érzik, hogy az olaszok gazdaságilag kihasználják őket. A politikusnő egy vele megtörtént esettel világított rá, hogy a törvények sokszor csak papíron léteznek. Ugyanis a közalkalmazottaknak mindkét nyelvet, az olaszt és a németet ismerniük, beszélniük, alkalmazniuk kell. Mégis, amikor őt megállította egy rendőr, nem volt hajlandó németül szólni hozzá. – Ez itt Olaszország, itt olaszul beszélnek! –mondta a rend őre.
Egyik délután a csodálatos fekvésű Salurn település fiataljaival találkoztunk. Főleg az érdekelt, hogy hogyan látják ők a jövőjüket. A 43 éves Michael Faustin pénzügyi szakembernek nem tetszik a gyakori kormányváltás – 1945 óta majd hatvan kormánya volt Olaszországnak, ami Európában példátlan. Azonkívül a kormánytagok korruptak, pazarlóak. Nehezményezi, hogy a kormányban csak olaszok ülnek, a nemzetiségek onnan kiszorultak. „El Rómától!” – így tartja sok fiatal. Sokan kételkednek abban, hogy lehetséges lenne a különválás. Michael úgy gondolja, hogy Berlin a legjobb példa, ott is leomlottak a falak, mert az emberek akarták. Azt reméli, hogy egyszer egy szabad Tirolban fog élni.
Csodálkozva hallgattuk Faustin úr vágyait. És mindez napjainkban, az Európai Unióban?!!!
s.k.
