Mit gyűjtesz? -kérdeztem.
Mindent. -válaszolta János.
Mi volt az első darabod?
Egy könyv. A jó módú Loser család Budaörsről minden ingóságukat hátrahagyva,elmenekült az oroszok elől. (Vajon, ki emlékszik még rájuk?) Mindenki vitt, amit csak tudott. Én egy Tirolról szóló könyvet hoztam el. Gyermekkoromban nem volt nálunk könyv! Ifjú koromban vásároltam az olcsó-könyvtári kiadványokat. Volt vagy negyven darabom. Ki akartam művelni magamat.
Emlékszem, Herbay Ilona tanárnővel mentünk a hegyekbe kirándulni. Ő hívta fel a figyelmünket a természet szépségére. Gyűjtöttük a színes leveleket, madártollakat. Gyakran előfordult, hogy a vasárnapi mise után átment velünk Makkosmáriára. A mi tanáraink ízig-vérig pedagógusok voltak. Később a bélyegek is érdekeltek, a képeslapok az eredeti bélyegekkel szintén. És az imakönyvek!
Apánk odamaradt a háborúba. Eltűnt. Hivatalosan holttá nyilvánították. A Vöröskereszttel is kerestettük…..Azt sem tudjuk, hol a sírja. Ez nagy fájdalom volt az édesanyánknak. Ezek után nagyon szerényen éltünk. Anyánk 3 műszakban dolgozott a Goldberger textilgyárban, hogy el tudja tartani a négy gyermekét. Emlékszem – mindig éhesek voltunk. De térjünk vissza a tárgyakra.
Úgy látom, hogy a gyűjteményed zömét a téglák teszik ki. Mióta gyűjtöd?
1994-ben megláttam egyet, amin 1890-es dátum volt. Innentől kezdve kutattam a pecsétes téglák után. Így hívják a gyűjtök a jeles téglákat. Olyan volt ez, mint szerelem az első látásra. Mára 2500 darabom van. Ezekből egyedi darab legalább 1500. Nagy becsben tartom azokat, amelyek az 1680-as évekből valók. A vejem csodálkozik, hogy tudom megjegyezni, hogy ilyen van-vagy nincs.
Hol szerezted be a kincseidet?
A környéket jártam, mindig biciklivel – irány Etyek, Páty. Mindig szombaton mentem, mert akkor állt az építkezés. Amikor a Templom téren a ruházati boltot lebontották, ott 8 félét találtam a törmelékben.
Jó beszerzési lehetőség volt még a Duna-sziget. Elmentem egész Rajkáig. Balatonkenesén volt a nyaralónk. Ott is körbekarikáztam a környéket. Kincsesbánya volt számomra, amikor a Corvin mozi környékén bontották a régi épületeket. A kerékpár oldalára felhegesztettem fém tartókat, azokra erősítettem jobbról – balról 8-9 darabot. A Kálvin téren lelassított egy autó és kiszólt a vezetője: -Mondja mester, van magának fuvarengedélye?
Olyan szomorú számomra, hogy azokat az értékes építőanyagokat a sitt-telepre hordják és ott betemetik. Bár talán ma újra felértékelődik a tégla, mert a gazdagok kerítést építenek belőle.
Tagja vagyok a téglagyűjtők országos egyesületének.
Mi van még?
Gyufásdobozok, lámpák, kagylók, szép kövek,régi budaörsi használati eszközök, sváb tányérok, poharak……
Melyik a kedvenced a gyűjtemények közül?
A könyvtáram! Inkább nem ettem, de megvettem azt, amit szerettem volna. Arra nem sajnáltam a pénzt.
És a fémtárgyaid?
Azokat is szeretem. Legyen az egy lópatkó, vagy zsanér, kulcs. Beolajozom őket és felteszem a fedett állványra, rendszerezve, áttekinthetően. Van egy olyan nagy méretű patkóm, amiről fogalmam sincs mekkora ló lehetett, amelyiknek a patáján volt.
83 éves vagyok, de ha látok egy szép követ vagy szöget, lehajolok érte.
Ha jól látom, használati tárgyakat is készítesz.
Igen. Kedvenc elfoglaltságom mostanában a képkeret készítés. Belelátom a lehetőséget a fába, a rajzolatokat, a kérgét felhasználva alkotom meg az egyedi darabokat. A saját akvarelljeimet a saját munkámmal keretezem be. Jártam szakkörre, ahol festeni tanultam.
Volt a „vaskorszakom” , amikor a lépcsőkorlátot, az előszoba -fogast, az esernyőtartót készítettem, hasonló stílusban.
Drága feleségemmel, Erzsikével sokat utaztunk a nagyvilágban: Kanada – egy barátom hívott meg, aztán Marokkó, Tunézia, Irán, Jordánia, Thaiföld- az volt a legszebb. Az utazásra nem sajnáltuk a pénzt, megspóroltuk az árát.
Feleségemmel, Erzsikével és a barátommal.
Látom, bánt valami…
Sokszor aggódva arra gondolok, hogy mi lesz a gyűjteményemmel. Csak jó kezekbe kerüljön, olyanhoz, aki megbecsüli….
Telefonon történő bejelentkezés után szívesen megmutatom a gyűjteményemet, akár a budaörsi iskolásoknak, egyesületeknek. T: 415-102,
s.k.
