A 1988 óta május 31. Dohányzásmentes Világnap. Ennek apropóján annak néztünk utána, mikor, hogyan és miért lett ilyen népszerű a dohányzás.
A dohányt általában szívták, de rágták, itták, tubákként fogyasztották, sőt beöntésként is adták. Az amerikai őslakosok a sámán közvetítésével a természetfeletti világgal való kommunikáció eszközének tekintették, akár gyógyászati, akár spirituális célokra. Az irokézek fogfájás ellen, a közép-mexikói indiánok fülfájás ellen, a cserokik fájdalomcsillapítóként, Guatemalában pedig fertőtlenítőként használták.
Az ilyen gyakorlati funkciókon túl a dohányt gyakran ajándékként is cserélték, segítve a társadalmi kapcsolatok kialakítását és a közösségi hierarchiák létrehozását; a maják pedig egyenesen isteni növényként tisztelték. Kapcsolták a föld és a nők termékenységéhez, de használták a férfivá váló fiúk beavatási szertartásain is.
Békepipa
Leghíresebb a kalumet-rituáléban való alkalmazás, amikor a pipa (a kalumet) átadásával kötelező érvényűvé tették a megállapodásokat és a kötelezettségeket. A dohány tehát központi szerepet játszott az őslakos amerikai kultúrában, legyen szó akár a déli szivarról, akár az északi pipáról, és tulajdonságai Kanadától Argentínáig és az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig ismertek voltak. Valószínű, hogy a 15. század végén és a 16. század elején Amerikából Európa különböző kikötőibe visszatérő tengerészek vitték magukkal vitték a dohányzás szokását. Az észak-európaiak átvették a pipázást, a spanyolok pedig a szivarozást
Különböző népek pipái
A bagó elfogadását elősegítette a különböző arisztokratáktól és uralkodóktól kapott pártfogás is. 1560-ban Jean Nicot (akitől a nikotin és a dohány botanikai neve, a Nicotiana tabacum is ered) vezette be a dohányt Medici Katalin udvarába. I. Erzsébet köreiben pedig Sir Walter Raleigh terjesztette el, akit maga Sir Francis Drake ismertetett meg a szokással.
Sok európai úgy vélte, hogy a dohány csodaszer, egy új gyógynövény, amely beilleszthető a nyugati orvoslásba, és szinte univerzális gyógymódként tekintettek rá. A 16. század végén a spanyol orvos, Nicolas Monardes azt állította, hogy a bagórágás csillapítja az éhséget, nyugtató és fájdalomcsillapító hatású, sőt, még a rák ellen is hat!
Ezeket a nézeteket azonban mások, köztük I. Jakab angol király is tagadta. 1604-ben megjelent A dohányzás ellenszere című dolgozata, amelyben a füstölést a szemnek undorító, az orrnak gyűlöletes, az agynak káros, a tüdőnek veszélyes szokásként írja le.
VIII. Orbán és IX. Ince pápa bullákat adott ki, amelyekben kiközösítették azokat, akik templomban szippantottak. IV. Murád oszmán szultán halálbüntetéssel sújtotta a dohányzást, az oroszoknak pedig levágták az orrukat, ha füstölésen kapták őket.
Miután a növény megjelent Európában, gyorsan elterjedt a világ más részein is. A 17. század elejére már Indiában, Kínában, Japánban, Délkelet-Ázsiában, a Közel-Keleten és Nyugat-Afrikában is termesztették. Az olcsó agyagpipák elérhetőségének köszönhetően a dohány már 1670-ben tömegfogyasztási cikk lett Angliában. A pipagyártás is nagy üzlet lett, de vetekedett a tubák (más néven burnót) használatával.
Amikor a pipák bekerültek Ázsiába, gyorsan adaptálták őket, és olyan változatos anyagokból készítették, mint a fa, bambusz, jáde, elefántcsont, fém és porcelán. Az arab közösségek is átvették a vízipipát, és a dohányzás közös tevékenységgé vált, amelyet jellemzően beszélgetéssel, kávézással együtt élveztek. Ez aztán elterjedt Perzsiában (a mai Irán) és Indiában, végül a 17. század végére elérte Kínát, Délkelet-Ázsiát és Afrika számos részét.
Luxusból tömegcikk
A 19. század közepére a dohányzás világszerte bevett rituálévá vált. Prózában, versben, művészetben és színpadon ünnepelték, és használatát a férfiasság központi elemének tekintették. Eredetileg drága, kézzel készített luxuscikként árulták Európa városi elitje számára.
A cigarettagyártást azonban forradalmasította az amerikai James Bonsack által 1880-ban szabadalmaztatott gép. Ezt vette meg James Buchanan Duke amerikai iparmágnás, aki 1890-ben megalapította az American Tobacco Company-t (ATC). Az olcsó, tömeggyártású cigaretták, amelyeket Duke agresszív marketingmódszerei és reklámjai népszerűsítettek, fokozatosan a pipázási és bagórágási szokások hanyatlásához vezettek. Nagy-Britanniában Henry Wills gyáros 1883-ban kezdte el használni a gépet, és néhány éven belül már ő uralta az angol kereskedelmet..
1901-ben Duke megpróbált belépni a brit piacra, de ez nem sikerült, mivel a brit gyártók egyesültek az Imperial Tobacco Company-n belül. A két konzorcium viszont megalapította a British-American Tobacco Companyt (BAT), hogy termékeiket a világ többi részén forgalmazzák és értékesítsék. Bár az ATC felbomlása után más vállalatok is beléptek a globális piacra, a BAT továbbra is nagy sikereket ért el. 1999-ben évente több mint 800 milliárd cigarettát gyártott, amivel a világ harmadik legnagyobb dohányipari vállalatává vált (közvetlenül a második Philip Morris, valamint az első China National Tobacco Corporation mögött).
A világháború igazolta
A cigaretta sikere nemcsak a nagyvállalatok üzleti stratégiáinak volt köszönhető, hanem annak is, hogy a városi fiatalok (elsősorban a férfiak) gyorsan átvették a viszonylag olcsó füstölés szokását. Ez komoly felháborodást váltott ki, és a dohányzásellenes mozgalmak újjáéledéséhez vezetett Franciaországban, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban.
Az 1900-as évek elején egyre több helyen tiltották a cigi kiskorúaknak történő értékesítését. A jogszabály azonban nagyrészt hatástalan volt, az első világháború pedig véget is vetett a dohányzással kapcsolatos kritikáknak. A lövészárkokban ugyanis a cigarettát könnyebb volt elszívni, mint a pipát, ezért a dohánygyárak, a hadsereg és a kormányok folyamatos cigarettaellátást szerveztek a csapatok számára. Ez mintegy hivatalos elismerése volt a dohány fontosságának a fizikai és pszichológiai stressz azonnali enyhítésében.
Filmvásznon is menő
A 20. század első fele a cigaretta aranykora volt. 1950-ben az iparosodott országok lakosságának körülbelül fele dohányzott, bár ez a szám elrejti azt a tényt, hogy például az Egyesült Királyságban, a felnőtt férfiak 80 százaléka dohányzott rendszeresen. Ez az élet minden területén – a munkahelyen, otthon, bárokban és a moziban – elfogadható társas viselkedésforma volt.
A hirdetők is igyekeztek úgy bemutatni a szabadidős tevékenységek teljes skáláját, hogy azt csak a cigaretta tesz teljessé. A dohányzás minden társadalmi osztályban népszerű volt, és egyre inkább az lett a nők körében, miután a dohányzás és a deviáns szexualitás közötti asszociáció az 1920-as években elkezdett elhalványulni.
A cigarettázást legitimálták, ünnepelték és dicsőítették a hollywoodi filmvásznon is. Olyan filmsztárok, mint Spencer Tracy, Gary Cooper, Humphrey Bogart, Lauren Bacall és Marlene Dietrich, ikonikussá emelték a dohányzás imázsát. De Karády Katalin fotóján, sőt, legismertebb dalának címében is szerepel a cigaretta (Hamvadó cigarettavég).
Karády Katalin ikonikus fotója
A dohányzásellenes mozgalom
Ebben a környezetben kevés helye volt a dohányzással szembeni tiltakozásnak, kivéve az olyan ellenzők kiadványait, mint az amerikai iparmágnás Henry Ford, illetve a náci vezér, Adolf Hitler. Megjegyzendő, hogy utóbbi támadása a nép szokása ellen, valóban úttörő munkákhoz vezetett a dohányzás és a rák közötti összefüggések terén.
1950-ben a német születésű amerikai orvos, Ernst L. Wynder, valamint a brit statisztikusok, Austin Bradford Hill és Sir Richard Doll munkái szilárd bizonyítékokat szolgáltattak a tüdőrák és a dohányzás közötti kapcsolatra. Ez az információ jelentős sokkot okozott a dohányosok körében, akik ennek ellenére is vonakodtak leszokni. Természetesen döntéseiket már befolyásolta a fizikai függőség, a reklámok és a dohányipar tagadásai.
Szigorítások, tiltások
Akiknek mégis sikerült letenni a cigit, azok jelentős többsége hivatással bíró, kvalifikált, tehetős férfi volt, ezért a dohányzás egyre inkább a nőkhöz és a szegénységhez kapcsolódó egészségügyi problémává vált. A nemdohányzókra gyakorolt káros hatásokra vonatkozó újabb bizonyítékok tovább segítettek a cigarettával szembeni hozzáállás megváltoztatásában.
Az egyének dohányzási szabadságának korlátozására irányuló erőfeszítések eleinte az Egyesült Államokban voltak a legjelentősebbek. Ilyen volt pl. Kalifornia 1995-ös szigorítása zárt helyiségekkel kapcsolatban, de Írország lett az első, amely 2004-ben végleg betiltotta a dohányzást a munkahelyeken, és azóta más országok is követték a példát. Majd jött a többi intézkedés is: nem lehet cigizni a vendéglátóhelyeken – ezt 2012 januárjában vezették be Magyarországon –, illetve eltűntek a dohányipari reklámok is.
Van segítség!
Mindazonáltal a cigaretta erős befolyása a világ popkultúrájára arra utal, hogy a gyakorlat továbbra is fennmarad. Míg ebben az egészségtudatos korban a cigarettázást egyre inkább elítélik, a dohányzás újfent az individualizmus és az ellenállás szimbóluma lett. A hevítéses dohánytermékek divatja ráadásul egy új területet nyitott azoknak, akik figyelmen kívül hagyva a tanulmányok eredményeit, nem hajlandók lemondani szenvedélyükről.
Forrás: Múlt kor.hu
Major Edit
