A dohányt általában szívták, de rágták, itták, tubákként fogyasztották, sőt beöntésként is adták. Az amerikai őslakosok a sámán közvetítésével a természetfeletti világgal való kommunikáció eszközének tekintették, akár gyógyászati, akár spirituális célokra. Az irokézek fogfájás ellen, a közép-mexikói indiánok fülfájás ellen, a cserokik fájdalomcsillapítóként, Guatemalában pedig fertőtlenítőként használták.
Az ilyen gyakorlati funkciókon túl a dohányt gyakran ajándékként is cserélték, segítve a társadalmi kapcsolatok kialakítását és a közösségi hierarchiák létrehozását; a maják pedig egyenesen isteni növényként tisztelték. Kapcsolták a föld és a nők termékenységéhez, de használták a férfivá váló fiúk beavatási szertartásain is.
Békepipa
Leghíresebb a kalumet-rituáléban való alkalmazás, amikor a pipa (a kalumet) átadásával kötelező érvényűvé tették a megállapodásokat és a kötelezettségeket. A dohány tehát központi szerepet játszott az őslakos amerikai kultúrában, legyen szó akár a déli szivarról, akár az északi pipáról, és tulajdonságai Kanadától Argentínáig és az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig ismertek voltak. Valószínű, hogy a 15. század végén és a 16. század elején Amerikából Európa különböző kikötőibe visszatérő tengerészek vitték magukkal vitték a dohányzás szokását. Az észak-európaiak átvették a pipázást, a spanyolok pedig a szivarozást
A bagó elfogadását elősegítette a különböző arisztokratáktól és uralkodóktól kapott pártfogás is. 1560-ban Jean Nicot (akitől a nikotin és a dohány botanikai neve, a Nicotiana tabacum is ered) vezette be a dohányt Medici Katalin udvarába. I. Erzsébet köreiben pedig Sir Walter Raleigh terjesztette el, akit maga Sir Francis Drake ismertetett meg a szokással.
Sok európai úgy vélte, hogy a dohány csodaszer, egy új gyógynövény, amely beilleszthető a nyugati orvoslásba, és szinte univerzális gyógymódként tekintettek rá. A 16. század végén a spanyol orvos, Nicolas Monardes azt állította, hogy a bagórágás csillapítja az éhséget, nyugtató és fájdalomcsillapító hatású, sőt, még a rák ellen is hat!
Ezeket a nézeteket azonban mások, köztük I. Jakab angol király is tagadta. 1604-ben megjelent A dohányzás ellenszere című dolgozata, amelyben a füstölést a szemnek undorító, az orrnak gyűlöletes, az agynak káros, a tüdőnek veszélyes szokásként írja le.
VIII. Orbán és IX. Ince pápa bullákat adott ki, amelyekben kiközösítették azokat, akik templomban szippantottak. IV. Murád oszmán szultán halálbüntetéssel sújtotta a dohányzást, az oroszoknak pedig levágták az orrukat, ha füstölésen kapták őket.
Miután a növény megjelent Európában, gyorsan elterjedt a világ más részein is. A 17. század elejére már Indiában, Kínában, Japánban, Délkelet-Ázsiában, a Közel-Keleten és Nyugat-Afrikában is termesztették. Az olcsó agyagpipák elérhetőségének köszönhetően a dohány már 1670-ben tömegfogyasztási cikk lett Angliában. A pipagyártás is nagy üzlet lett, de vetekedett a tubák (más néven burnót) használatával.
Amikor a pipák bekerültek Ázsiába, gyorsan adaptálták őket, és olyan változatos anyagokból készítették, mint a fa, bambusz, jáde, elefántcsont, fém és porcelán. Az arab közösségek is átvették a vízipipát, és a dohányzás közös tevékenységgé vált, amelyet jellemzően beszélgetéssel, kávézással együtt élveztek. Ez aztán elterjedt Perzsiában (a mai Irán) és Indiában, végül a 17. század végére elérte Kínát, Délkelet-Ázsiát és Afrika számos részét.
Luxusból tömegcikk
A 19. század közepére a dohányzás világszerte bevett rituálévá vált. Prózában, versben, művészetben és színpadon ünnepelték, és használatát a férfiasság központi elemének tekintették. Eredetileg drága, kézzel készített luxuscikként árulták Európa városi elitje számára.
A cigarettagyártást azonban forradalmasította az amerikai James Bonsack által 1880-ban szabadalmaztatott gép. Ezt vette meg James Buchanan Duke amerikai iparmágnás, aki 1890-ben megalapította az American Tobacco Company-t (ATC). Az olcsó, tömeggyártású cigaretták, amelyeket Duke agresszív marketingmódszerei és reklámjai népszerűsítettek, fokozatosan a pipázási és bagórágási szokások hanyatlásához vezettek. Nagy-Britanniában Henry Wills gyáros 1883-ban kezdte el használni a gépet, és néhány éven belül már ő uralta az angol kereskedelmet..
1901-ben Duke megpróbált belépni a brit piacra, de ez nem sikerült, mivel a brit gyártók egyesültek az Imperial Tobacco Company-n belül. A két konzorcium viszont megalapította a British-American Tobacco Companyt (BAT), hogy termékeiket a világ többi részén forgalmazzák és értékesítsék. Bár az ATC felbomlása után más vállalatok is beléptek a globális piacra, a BAT továbbra is nagy sikereket ért el. 1999-ben évente több mint 800 milliárd cigarettát gyártott, amivel a világ harmadik legnagyobb dohányipari vállalatává vált (közvetlenül a második Philip Morris, valamint az első China National Tobacco Corporation mögött).
A világháború igazolta
A cigaretta sikere nemcsak a nagyvállalatok üzleti stratégiáinak volt köszönhető, hanem annak is, hogy a városi fiatalok (elsősorban a férfiak) gyorsan átvették a viszonylag olcsó füstölés szokását. Ez komoly felháborodást váltott ki, és a dohányzásellenes mozgalmak újjáéledéséhez vezetett Franciaországban, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban.
Az 1900-as évek elején egyre több helyen tiltották a cigi kiskorúaknak történő értékesítését. A jogszabály azonban nagyrészt hatástalan volt, az első világháború pedig véget is vetett a dohányzással kapcsolatos kritikáknak. A lövészárkokban ugyanis a cigarettát könnyebb volt elszívni, mint a pipát, ezért a dohánygyárak, a hadsereg és a kormányok folyamatos cigarettaellátást szerveztek a csapatok számára. Ez mintegy hivatalos elismerése volt a dohány fontosságának a fizikai és pszichológiai stressz azonnali enyhítésében.
Filmvásznon is menő
A 20. század első fele a cigaretta aranykora volt. 1950-ben az iparosodott országok lakosságának körülbelül fele dohányzott, bár ez a szám elrejti azt a tényt, hogy például az Egyesült Királyságban, a felnőtt férfiak 80 százaléka dohányzott rendszeresen. Ez az élet minden területén – a munkahelyen, otthon, bárokban és a moziban – elfogadható társas viselkedésforma volt.
A hirdetők is igyekeztek úgy bemutatni a szabadidős tevékenységek teljes skáláját, hogy azt csak a cigaretta tesz teljessé. A dohányzás minden társadalmi osztályban népszerű volt, és egyre inkább az lett a nők körében, miután a dohányzás és a deviáns szexualitás közötti asszociáció az 1920-as években elkezdett elhalványulni.
A cigarettázást legitimálták, ünnepelték és dicsőítették a hollywoodi filmvásznon is. Olyan filmsztárok, mint Spencer Tracy, Gary Cooper, Humphrey Bogart, Lauren Bacall és Marlene Dietrich, ikonikussá emelték a dohányzás imázsát. De Karády Katalin fotóján, sőt, legismertebb dalának címében is szerepel a cigaretta (Hamvadó cigarettavég).
Az e-cigarettázás hatásaival kapcsolatos vélemények megosztják a szakembereket.
Egyesek úgy vélik, hogy vegyi anyagai károsak azok számára, akik belélegzik. Mások azzal értenek egyet, hogy a hagyományos dohány cigarettához képest ezek a termékek biztonságosabbak. Az ellentmondásos vélemények arra ösztönözték a houstoni Baylor College of Medicine szakembereit, hogy megvizsgálják az e-cigaretta gőzének és a hagyományos dohányfüst tartós belélegzésének a tüdőfunkcióra gyakorolt hatásait.
Major Edit
