Ma is úgy tartjuk, hogy Szent István 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony, Mária mennybevételének napján hunyt el. Halálos ágyán Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta. István kultuszának kezdeti elemét jelentette, hogy Székesfehérváron évről évre halála napján tartották a törvénylátó napokat, ám a döntő elem mégis 1083-as szentté avatása volt.
Szent István sírjánál a későbbiekben több csodás gyógyulást is följegyeztek, így nem véletlen, hogy a király iránti tiszteletből a későbbi középkori uralkodóink is a legtöbb esetben mellé, Székesfehérvárra temetkeztek.
A Szent Jobb
Az ünnepnek egy másik fontos eleme a „Szent Jobb”, a király kézereklyéje már a középkor óta. A Szent Jobb a török korban – nem teljesen ismert módon – került Dalmáciába, egészen pontosan Raguzába. Már a törököt kiűző I. Lipót is (akiről kevesen tudják, hogy a török kiűzése után Szent István mintájára ismét fölajánlotta az országot Szűz Máriának) vissza akarta szerezni az értékes ereklyét, ám hosszú alkudozás után csak Mária Terézia tudta ezt elérni 1771-ben. A Szent Jobb júliusban érkezett vissza Budára, óriási ünnepségek közepette, sőt az ünnepségeket a jövőre nézve is elrendelte, így Mária Terézia tekinthető a Szent István-nap alapítójának, bár az ünnep ma megszokott elemei közül a Szent Jobb-körmenet csak a 19. században vált rendszeressé.
Az ünnep évszázadokon át erősen összefonódott a Szűz Mária-kultusszal is, hiszen maga a király imádkozott azért, hogy Nagyboldogasszony napján haljon meg, illetve ő ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. Európában több nemzetnél – köztük a magyaroknál is – kialakult Szűz Máriának az adott népet és országot védő szerepéről szóló elképzelés.
Szent István-nap állami ünneppé válik
Egy évszázaddal később, 1891-től lett munkaszüneti nap augusztus 20., ám támogatottsága nem volt egységes, ugyanis a protestáns felekezetek kevésbé lelkesedtek egy alapvetően katolikus gyökerű ünnepért. A Horthy-korszakban új lendületet vett Szent István kultusza és ezzel ünnepnapja is. (A két világháború között vált az ünnep állandó elemévé a tűzijáték is.)
A kultusz csúcspontját 1938 jelentette, amikor a király halálának 900. évfordulóján megtartották a Szent István-emlékévet, s ugyanekkor emelték a szent király napját nemzeti ünneppé.
Augusztus 20. a második világháború után
Az ünnep 1949-től új tartalmat kapott: erre a napra időzítették a népköztársasági (sztálini típusú) alkotmány hatályba lépését, így augusztus 20-a a kommunista diktatúra idején „az Alkotmány ünnepévé” vált. Ezzel párhuzamosan Szent István ünneplése teljesen elhalványult, Szent Jobb-körmenetet utoljára 1947-ben lehetett tartani, még Mindszenty bíboros vezetésével. Az ’50-es években a tűzijáték is átkerült április 4-ére (a felszabadulás ünnepére, mely hivatalosan a magyar állam legfontosabb ünnepének számított), és csak a ’60-as évektől tartották ismét augusztus 20-án. Az ünnep pedig egyre több szórakoztató látványossággal, valamint kitüntetések, díjak átadásával bővült.
Az ünnep napjainkban
Eredeti tartalmát Szent Istvánra és az államalapításra emlékezve a rendszerváltással nyerte vissza. Ekkortól indulhatott újra a Szent Jobb-körmenet is. Az országgyűlésben komoly vita zajlott róla, hogy melyik nemzeti ünnep (március 15., augusztus 20., október 23.) legyen a magyar állam fő ünnepe, míg végül a honatyák augusztus 20. mellett döntöttek (erről az 1991:VIII. törvénycikk rendelkezett)
Kulturális programok, tüzijáték, a Szent István-rend átadása, az új kenyér megszegése kísérik nemzeti ünnepünket, amely egyetlen állami ünnepünk is egyben.
(A magyar jogrendszer megkülönbözteti a nemzeti ünnepet, az állami ünnepet, valamint a többi munkaszüneti napot. Magyarországon két nemzeti és egy állami (és egyben nemzeti) ünnep van.)
(Forrás: rubicon.hu, internet)
(SzK)
