Elbontják a régi munkahelyemet

2025-01-14 | Budaörs
Amikor Budaörsre költöztünk, elhelyezkedtem az otthonomhoz legközelebb eső óvodában, a Farkasréti útiban. Majd két évtized után onnan mentem nyugdíjba.

Sok mindenre visszaemlékszem, hiszen sok minden történt. A nyugdíjazásom után is rengeteg változás adódott.

Nagy öröm számomra, ha az utcán, buszon kedvesen rám köszönnek a régi óvodásaim. Sajnos, több esetben nem ismertem meg őket, de ők azt megértik.

Főiskolai szakdolgozatomat az óvodánk „zöldszíves” életéről írtam.

Van egy dobozkám, amelyben a régi emlékeimet őrzőm, – fényképeket, albumokat, gyermekrajzokat. Alkotóik már felnőttek, legtöbbjük már gyermekeiket viszik az óvodába, iskolába. Elolvasok egy-egy nevet és felvillan egy kedves arcocska…Igen! Lilla – aki nagyon nehezen szokott be – nemrégiben bejelölt a neten. Vagy Balázs, aki szinte napokig „sztrájkolt”, nem evett, nem ivott. Aztán egy ügyes óvodás lett belőle. Már elvégezte az egyetemet! Szinte hihetetlen, hogy elszálltak az évek.

Sokáig tudom böngészni a csoportképeket, vagy az ünnepélyekről készült fotókat. Évtizedekkel ezelőtt készültek, de mintha tegnap lett volna.

Csodálatos átmenet volt az a változás, amikor a kis síró-rívó három évesből egy öntudatos, iskolaérett óvodás lett. Amikor a lengőfirkától eljutottak a szemléletes rajzokig, pompás díszítő munkákig.

Szép emlék maradt a közös barkácsolás, a tartalmas szerepjátékok, a természet felfedezése.

Az alábbiakban a megsárgult füzetből válogattam néhány mondásukat:

Emese az udvaron hozzám törleszkedik. Egy másik kislány utánozza. Erre Emese:  – Na, menj innen! Én találtam ki az óvó nénit!

Peti az öltözködésnél a cipőjével bajlódik. Egyszer csak mérgesen kifakad: – Annyi lyuk van ezen a cipőn! Hát most melyikbe dugjam a lábamat?

Szintén az öltözködésnél történt, hogy a gyerekek egymást félretolva tartották a lábukat, hogy óvó néni kösse be a cipőjüket. – Gyerekek! Türelem! Látjátok, hogy csak két kezem van! Erre Bálint: – Pedig jó lenne, ha a hátadon is lenne kettő!

A kiscsoportos Zsolti a hintában ül. – Óvó néni szeretlek! – Én is. – válaszoltam. Erre ő: – Akkor lökjél meg!

Attila a csendespihenő előtt jóindulatúan figyelmezteti az óvónőt: – Óvó néni! Ez így nem lesz jó. Itt két rendetlen fekszik egymás mellett! (Ugyanis a nehezen alvó, nyugtalanabb gyerekeknek a dadus néni egymástól távol szokta letenni az ágyát.)  – És ki az a két rendetlen? – kérdi az óvónő: -Hát én és a Berényi! – jött az őszinte válasz.

A játékelrakodásból Zsófika mindig kivonta magát. – Mondd, nálatok ki szokta a játékokat elrakni? – érdeklődött az óvónő. – Mi nem szoktuk elrakni, csak úgy lábbal arrébb rugdosni. – volt a válasz.

Uzsonnára krémtúrót kaptak a gyerekek. – Én úgy szeretem a krémtúrót. – örvendezett Évi.  -Akkor csókold meg! – javasolta Attila. Erre Évi jelentőségteljesen: – A szeretet és a szerelem között nagy különbség van.

Most már csak a szépre emlékezem….

s.k.

Megosztás