Éppen ezért a magyar kereszténység követői kezdeteitől egészen a XIX–XX. századig, szinte ezer éven keresztül kerestek maguknak – egyénileg és közösségileg is – olyan védőszenteket, akik a bajban oltalmazhatják őket, és közbenjárhatnak értük Istennél.
Az orvosszentek kultusza keleti eredetű, s legnépszerűbb képviselője Szent Kozma és Szent Damján. A IV–V. század óta számos nyelven és alakban fölbukkanó legendájuk szerint testvérek voltak, akik ingyen gyógyítottak. A két ősi orvosszent ábrázolása a Szent Koronán is fölbukkan.
Történetek alapján vált a betegek védőszentjévé Szent Erasmus, Szent Luca vagy Szent Rókus.
Erasmus a keresztényüldözések idején szenvedett mártíromságot, mégpedig úgy, hogy kínzói csörlővel tekerték ki a beleit. Emiatt egyrészt a vajúdó anyák, másrészt a hasfájástól, hasi görcsöktől szenvedők, valamint a hasfájós és síró csecsemők szülei fohászkodtak hozzá.
Luca a szembetegséggel élők és a vakok patrónája: neve miatt (mivel a Luca név a latin lux, azaz „fény” szóból származik) éppúgy, mint szent élete alapján. A szüzességet fogadó és keresztény vallása miatt a IV. század elején meggyilkolt Luca amikor megtudta, hogy kiválasztott jegyesének a szemei tetszenek, kivájta azokat, és egy tálcán elküldte neki: így átélte a szemfájdalom kínjait.
Szent Rókus az 1360-as években ezreket ápolt az itáliai pestis idején. Gazdag szülők gyermekeként született, ám amikor ők meghaltak, örökségét templomok, kolostorok és ispotályok (szerzetesrendek által fönntartott kórházak) között osztotta szét. Amikor hírét vette az 1360-as években, hogy Észak-Itáliában pestis tombol ,amely járvány akkoriban Európa lakosságának mintegy egyharmadát elvitte , odament, és betegek ezreit ápolta, illetve gyógyította meg érintésével. Ő is megkapta a kórt, amelynek terjesztése elől karanténba vonult egy, a városhoz közeli barlangba, ahová naponta egy kutya vitt neki élelemként egy darab kenyeret (ezért későbbi ábrázolásain az állat mindig szerepel. A budaörsi római katolikus templom baloldali mellékoltáránál is látható a szobra). Ugyan a betegségből meggyógyult, ám kémnek nézték, börtönbe vetették, ahol meg is halt.
Korabeli fohász: „Oh Szent Rókus, kérünk téged, / Hajtsd le hozzánk füleidet, / Mutasd meg kegyességedet. / Őrizz meg minden vesztéstől, / Éljünk szentél a szent hitben, / Egészséggel az életben, ámen.”
Az apró nyilak ütötte sebektől vérző mártír, Szent Sebestyén (†298) segítségét már a 7. században is kérték mirigyes megbetegedések esetén, 1348 után azonban tisztelete általánossá vált. Védőszerepe a betegségnyilak, pestisnyilak analógiájára épül. A kínzásból felépülő Sebestyéntől reméltek védelmet a hívek az Úr által az emberiségre bocsátott betegségnyilak elől.
Szent Rókus és Szent Sebestyén mellett Szent Rozália kultusza terjedt el leginkább, hármas ábrázolásuk gyakori, a pestisoszlopok kötelező szereplői.
Szent Quirinius a himlő ellen védő szent, az első században született és 116-ban halt meg. A legenda szerint római tribunus volt és azt a parancsot kapta, hogy végezzen ki három keresztényt. Quirinius azonban tanúja volt a három halálra ítélt keresztény csodáinak. Ezért lányával, Balbinával együtt keresztény hitre tért. Mindkettőjüket lefejezték és a Via Appián található katakombában temették el.
Nagy Szent Antal a fertőző betegségek által sújtottak védőszentje. A korai egyház egyik legnagyobb szentje, az első szerzetesek egyike.Szent Rozália Szicíliában grófi családba született 1130-ban. A fejedelmi udvarban nevelkedett, kényelem és pompa közt. Titokban mindezt otthagyta, ő az önmegtagadást, a magányt választotta. Egy elhagyatott helyen barlangba vonult. A járványos betegségek ellen is segítségül hívható védőszent.Példája: az ima és önmegtagadás teszi az embert Jézushoz hasonlóvá.
Rozália tiszteletét Esterházy Pál nádor plántálta hazánkba, amikor a Frakno vára mellett húzódó hegység legmagasabb csúcsára építtetett Rozáliának szentelt kápolnát 1666-ban. Később aztán az egész hegységet a szent remeteleányról nevezték el.
Forrás:internet
s.k.
