A szimpatikus fiatal játékmester, Solymosi Ákos, már az elején megkérdezte, ki vett részt hasonló játékban korábban – megnyugodva tapasztaltuk, hogy a többség éppolyan zöldfülű, mint mi.
Megszemlélve a – velünk együtt – hat csapatot, láttuk, hogy fiatal felnőttek, sőt gyerekek alkotják azokat. Természetesen fogalmunk sem volt arról, milyen tudás vagy ismeret szükséges a kérdések megválaszolására. Reménykedtünk, hogy eddig megszerzett ismereteink, rátermettségünk és emlékezetünk sem hagy cserben bennünket.
A kivetítőn megjelenő, látható-hallható érdekes kérdések, feladatok zöme nem állt távol tőlünk: híres könyvekre, filmekre, kedves magyar szinkronhangokra emlékezhettünk. Jól estek a magyar nyelv szólásait tartalmazó feladványok is. A cérna akkor szakadt el, amikor mai külföldi előadók, együttesek neveit kellett volna sorolnunk, vagy felismerni a kereskedelmi csatornák sorozatfilmjeinek szereplőit…sok pontot veszítettünk itt. Ezt viszont a fiatalok kiválóan tudták.
Végül még így sem lettünk utolsók és mindenért kárpótolt, hogy a könyvtár vezetője a végén megtapsoltatott minket „bátorságunkért” – de azt hiszem, ez inkább tisztes korunknak szólt. Szép ajándékokat kaptunk és most már legalább tudjuk, mire adjuk a fejünket legközelebb.
SzK
