Kőszobrásznak tanult, de később egyéb képzőművészeti ágban is megmutatkozott a tehetsége.
Budaörsi gyökereiről elmondta, hogy rokonságban áll a kiterjedt Konrád családdal. Édesapja a Spachmann névről magyarosított Seregire, ugyanis mint állami alkalmazott (hivatásos tűzoltó volt), ezt elvárták a munkahelyén a háború előtt. Ennek köszönhetően viszont nem űzték el a háború után a családját. Számos kitelepített rokona azonban Mannheim környékén él/élt. Apai ágon visszavezethetően a Wendler remetével is rokonságban állt.
1954-1957: kőszobrászatot tanult; 1957-1962: kőszobrász a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Művészeti tanulmányait magánúton, Marton Frigyes vezetésével végezte. 1969: Derkovits-ösztöndíj; 1976, 1980: Ezüstgerely-díj; 1999: Kós Károly-díj.
Számos országban járt tanulmányúton, 1969-1971 között a Villányi szobrász szimpózionon vett részt, megfordult Prilep, Hoyerswerda, Dunaújváros, Burgasz, Lindabrunn művésztelepein. 1987-től a DunapArt művészeti társaság tagja.
Nagyméretű, köztéri munkák mellett szívesen foglalkozott kisplasztikákkal is: ülő, álló, táncoló, vetkőző, öltöző nőalakok tartoznak témái közé.
Egyéni kiállítások
1969 • Mednyánszky Terem, Budapest
1978 • Bicske [Dobrovits Ferenccel]
1989 • Regensburg
1993 • Grevenbroich
1997 • Tamási [Bod Lászlóval]
1999 • Kortárs Galéria, Szeged
2000 • Pély • Kortárs Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1968-tól vesz részt jelentősebb csoportos kiállításokon, pl. • Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Nyári Tárlat, Szeged.
Művek közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Sportmúzeum, Budapest.
Seregi Józsefnek hazánkban közel negyven köztéri szobra van, azon kívül Európa számos városában, például Berlinben, Burgaszban láthatóak a munkái, múzeumokban kisplasztikái.
Budaörsön a kőhegyi Korpusz és a Kálvária kápolnán Budaörs régi címere köszönhető neki.
Nyugodjon békében!
(SzK)
