Wéber Mihály

Wéber Mihály a budaörsi Nyilvánosjogú Magán Polgári Fiúskola megalapítója volt.

1899-ben született Brassó-Szörény vármegyében. Kolozsváron polgári iskolai tanár diplomát szerzett, majd Budapesten a Műegyetemen tanult tovább.

Budaörsön 1933-ban nyitotta meg iskoláját, ami több helyi fiatalnak adott kitűnő lehetőséget a továbbtanulásra.

Az iskola felszerelését, könyvtárát évről évre korszerű eszközökkel gyarapított.

Az 1936-37-es tanévben 75 tanulót írattak be, kimaradt 3. Közülük 71 római katolikus, 1 református vallású. 70 német anyanyelvű, 2 magyar. 57 budaörsi, 15 törökbálinti lakos.

A tantestülettel egyetértésben törekedett az iskola és a szülői ház közötti jó kapcsolat megteremtésében.

Tanulmányi kirándulást szervezett Visegrádra, hajóval. Megtartották többek között a Madarak és fák napját, megünnepelték március 15-ét.

A tanulók egészségi állapotát Sarlós (Schäffer) Mihály községi orvos felügyelte.

Az államosítást követően megszűnt az iskola.

Egykori tanulói szeretettel gondoltak egykori igazgatójukra. Nagy tiszteletben álló, tekintélyt parancsoló, de végtelenül türelmes oktató volt. Még aktív korszakában, 1954-ben ragadta el a halál.

Schmidt Mátyás

Budaörsön született és a II. világháború viharai kényszerítették 1944-ben, 16 évesen, szülőföldje elhagyására. Családjával – szüleivel, testvérével – Németországban telepedett le. „Híd” volt a kitelepítettek és az itt maradt budaörsiek között.

Neve összeforrt a több mint 30 éves Budaörs-Bretzfeld testvérvárosi kapcsolattal. 1986-ban ő javasolta az akkori tanácselnöknek a két település (kitelepítettek és óhaza lakói) kapcsolatfelvételét. Fáradhatatlan munkájának köszönhetően 1989. május 13-án, előbb Bretzfeldben, majd május 26-án, Budaörsön került sor a partneri kapcsolatról szóló szerződés ünnepélyes aláírására.

Lelkes házigazdaként szervezte a Budaörsről érkező küldöttségek, csoportok bretzfeldi programjait. A kitelepített budaörsiek részére évente egyszer megszervezte az óhazába történő egy-egy jeles naphoz, eseményhez kötődő látogatásokat.

Sokat tett azért is, hogy a Kőhegyről 1950-ben eltávolított kereszt, 1995-ben ismét felállításra kerülhessen. Lelkes lokálpatriótaként segítséget nyújtott a budaörsi gyűjtemény számos kiállításához, továbbá alapítója és vezetője az 1996-ban megnyílt bretzfeldi múzeumnak.

Szerette a hivatását, 35 éven át koordinátorként és szerkesztőségi munkatársként dolgozott a Heilbronner Stimme nevű jelentős napilapnál.

Számtalan német-magyar kulturális és hagyományőrző rendezvény szervezése, segélyakciók indítása, a kitelepítettek és az óhaza lakóinak kapcsolatfelvételét szorgalmazó kezdeményezés és újságcikk megírása teszi méltóvá arra, hogy 2000-ben szülővárosa, Budaörs díszpolgárává fogadja Schmidt Mátyást.

Schmidt Mátyás mindenkor a Magyarországgal megbékélésre nyújtotta a kezét.- írta róla a Hohenloher Zeitung a díszpolgárrá avatás alkalmából.

2021-ben hunyt el. 2022-ben róla nevezték el a Városháza Dísztermét. Az avatásra a gyermekei is eljöttek.

Dr.Luntz Ottokár

A tudományos kutató és szőlőnemesítő Zsámbékon született. Édesapja kántortanító volt. Felsőbb iskoláit Szegeden, Székesfehérváron végezte. Az esztergomi Római Katolikus tanítóképzőben érettségizett. Felvételt nyert az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság Karára. Itt „kert és szőlőgazda” oklevelet kapott. Feleségével, Ringler Magdolnával egy iskolai rendezvényen ismerkedett meg Budaörsön. Két fiúgyermekük született.

1975-ben a Kertészeti Egyetemen „summa cum laude” eredménnyel írta és védte meg a doktori dolgozatát, melynek témája: „Az Ezerjó, az Oportó és a Kékfrankos szőlőfajta klóntípus szelekciója.” Munkáját elismerték határon belül és túl is. Szívesen foglalkozott fiatalokkal, bevezette őket a szakma rejtelmeibe.

Rendszeresen járt az ország borvidékein borbírálatokra, borversenyekre.

Kétszer is megkapta a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést.

Budaörsinek érezte és vallotta magát, hiszen itt élt 1945-től 2001-ben bekövetkezett hirtelen haláláig.

s.k.