Amikor Magyarországon még beszélni sem volt szabad a második világháború áldozatairól, a kitelepített budaörsiek kitartó és alapos munkával összegyűjtötték az elesettek adatait. Ezt a megbecsülést érdemlő munkát Fritzenschaft János és Ritter András szerkesztésében, egy szürke fedelű kiadványban rögzítették 1982-ben. Ennek alapján állították fel éppen tíz év múlva a második világháború hőseinek emlékművét a budaörsi templomkertben 1992-ben, melynek létrehozását néhai Feldhoffer András szorgalmazta annak idején. Így a rendszerváltást követően szinte elsőként került sor a térségben ilyen jellegű tiszteletadásra.
Aprólékos gyűjtőmunka előzte meg a névsor összeállítását, – levelezések a hozzátartozókkal, adatok egyeztetése, ellenőrzése. Az előszót Dr. Franz Riedl és Dr. Martin Ritter írták. Az alfabetikus sorrendbe szedett, számozott nevek – összesen 474 – mellett megtaláljuk a születési helyet és dátumát, a lakcímet, a szülők nevét, a feleség nevét, sok esetben a foglalkozást is. Feljegyezték azt is, ha valakinek más hozzátartozója is szerepel a listában, (apa-fiú, testvérek). Végül megjelölték azt a helységet (amennyiben ismert), ahol elesett és annak időpontját. Sokuk fényképe is látható az adatok mellett. Bizakodó tekintetek néznek ránk a múltból.
Berger Mihály és Schweitzer Teréz családját látjuk ez az 1938-ban készült fényképen. A világégés idején széthullott a kis család. A legidősebb fiú, Mátyás 1944 novemberében eltűnt Lengyelországban. Mindössze 22 éves volt. Öccse, a legfiatalabb Berger fiú, közvetlenül utána következik a sorban – ő egy évvel korábban, 1943 januárjában a Don-kanyarban veszett oda nyomtalanul. A család többi tagját, a középen álló Lőrinc kivételével, 1946-ban elűzték Budaörsről.
Micsoda pazarlása az emberéletnek!
Főkép:Sz.K.
Archív fotó: A régi Budaörs c. kiadványból
s.k.
