A gyerekdoktor bácsit Danszkainak hívták, motoron járó, bőrdzsekis fiatalember volt – már nem emlékszem, miért, de kedveltem. Mindig házhoz jött, ha értesítették, hogy valahol egy kisgyerek megbetegedett.
Ő aztán sajnos – a közbeszédben így járta – disszidált és maradt a Sólyom doktor bácsi, akinek szép villája (amit éppen mostanában építenek át) udvarában volt egy kis épület: ez volt a rendelő. Sólyom doktornak még röntgengépe is volt, nem kellett minden vizsgálatért Budapestre utazgatni.
Az én rokonszenvemet nem teljesen élvezte, mert a kanalas torokvizsgálatnál („Kérek egy nagyobb kanalat!”) mindig fuldokoltam, és még injekciót is nagyon szeretett adni, ami eléggé fájdalmas volt…
Családja a budaörsiekkel is élő kapcsolatban állt, ismertük feleségét, Mérikét, aki az asszisztensnője is volt, gyerekeit, én főleg Beát, és tudtuk, hogy hol van nyaralója. A szép nagy fehér mercijét pedig nap mint nap láttuk az utakon.
Miért is jutott mindez eszembe?
Budaörsön három meghatározó orvos-személyiség ment/megy nyugdíjba, Balogh Katalin doktornő gyerekorvos, Ravasz Judit és Nagy Vilmos háziorvosok. Nyilván széles páciensi körrel rendelkeznek és nagyon sok évet töltöttek Budaörsön. Ki lesz helyettük? A fájdalmas búcsú ellenére reménykedhetünk abban, hogy legalább annyira nagy tudású, empatikus, jóravaló szakemberek kerülnek majd a helyükre?
SzK
