Habár keveset tudunk Szilágyi Erzsébetnek az életéről, azt bizonyosan kijelenthetjük, hogy erős és talpraesett asszony volt. Férje távollétében az ország legnagyobb méretű uradalmát igazgatta, de Hunyadi halálát követően politikai érzékéről is számot adhatott. Bár idősebb fiát, Lászlót, nem tudta megóvni a hóhér pallosától, nagy érdeme volt abban, hogy fiatalabbik gyermekéből király lett. Idős korában sem kellett félteni: ha kellett, királynékkal kelt birokra, majd felnevelte fia törvénytelen gyermekét, Corvin Jánost.
Ugye, még emlékszünk erre a versre?
Szilágyi Örzsébet Levelét megirta;
Szerelmes Könnyével Azt is telesirta.
Fiának A levél, Prága városába,
Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba:
„Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából;
Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból.
„Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted;
Szívemen Hordom én A te hazatérted.
„Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám!
Ki lesz az Én fiam Ha megejt az ármány?
„Adassék A levél Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon Kezébe, Senkinek se másnak.”
Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn Várnak az Udvari cselédek.
„Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába?
Száz arany, Meg a ló, Teste fáradsága.”
„Viszem én, Viszem én, Hét nap elegendő.”
„Szerelmes Szivemnek Hét egész esztendő!”
„Viszem én, Hozom én Válaszát három nap.”
„Szerelmes Szivemnek Három egész hónap!”
„Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-Érhetném Az anyai vágyat!” –
S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló;
Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló.
Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből,
Kikapá Levelét Az anyai kézből.
„Hamar a Madarat!… El kell venni tőle!”
Szalad a Sokaság Nyomba, hogy lelője.
Madarat Nem egyet, Százat is meglőnek:
Híre sincs, Nyoma sincs A levélvivőnek.
Napestig Az erdőn Űzeti hiába:
Éjfelen Kocognak Özvegy ablakába.
„Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló!
Nála még A levél, Vagy ahhoz hasonló.
Piros a Pecsétje; Finom a hajtása:
Oh áldott, Oh áldott A keze-irása!”
(Arany János: Mátyás anyja, 1854.)
Szilágyi Erzsébet emlékkút, Budapest II., Szilágyi Erszébet fasor 107.
Otthonteremtő édesanya
A késő középkori magyar történelem leghíresebb édesanyját – Arany Jánosnak köszönhetően – mindenki ismeri, de pontos életrajzi adatokkal nem rendelkezik a történetkutatás. Születési idejéről csupán közvetett információink vannak.
Későbbi férje, Hunyadi János feltehetően 1405 körül látta meg a napvilágot, s miután aligha lehetett közöttük nagy korkülönbség, így az 1405–1410 közötti esztendők a legvalószínűbbek. Feltehető, hogy a fiatalok 1427 előtt vagy akkortájt ismerték meg egymást, s egybekelésükre 1427 és 1430 között került sor.
Az ifjú katona, Hunyadi, és a fiatal magyar nemesleány frigyéből 1431-ben született az első gyermek, László. A második életben maradt örökösre, Mátyásra sokat várt a pár (1443-ig), aminek két okát sejthetjük. Egyfelől nem zárható ki, hogy voltak csecsemőkorban meghalt gyermekeik is, másfelől épp az 1430-as évek második felétől indult emelkedésnek Hunyadi politikusi karriere (1439-ben kapott először bárói méltóságot, szörényi bán lett), amely 1446-ban a királyság kormányzóságával érte el csúcspontját, s ez rendre hosszabb időre elszólította felesége mellől a családfőt. (nem is beszélve hosszabb itáliai tartózkodásáról, a rengeteg harcról, a csatákról – a szerk.)
A családi élet helyszíne a köztudat szerint Hunyadi apjának, Serbe fia Vajknak szerzeménye és építménye, a vajdahunyadi vár volt. Mindez eleinte igaz is lehetett – tudjuk, 1431-ben Hunyadi László itt született –, ám a későbbi kormányzó 1441 utáni gyors politikai karrierje megkívánt egy méltó, országosan is számottevő rezidenciát, amelynek kiépítését épp 1442–1443 táján kezdték meg. Ez lehetett az oka annak is, hogy Szilágyi Erzsébet és kísérete Kolozsvárra húzódott Mátyás várható születésének idejére, a munkálatok miatt Hunyad vára alkalmatlan hely lehetett egy várandós anyának.
Arról, hogy Szilágyi Erzsébet milyen szerepet játszott László és Mátyás nevelésében – bátran ki kell mondanunk –, voltaképpen semmit sem tudunk. Annyi bizonyos azonban, hogy a szülők tudatosan választottak nem csupán humanista nevelőket, hanem az uralkodói felmenőket nélkülözni kényszerülő gyermekeiknek rokonságot.
A fontos és befolyásos rokonokon túl remek nevelők is kerültek a család közelébe. Közülük a legismertebb a két kiváló humanista: Zrednai (Vitéz) János püspök és a lengyel Sanocki Gergely. Kiválasztásukban Hunyadi Jánosé volt a döntő szó, anyjuknak e kérdésben csekély befolyása lehetett.
A Hunyadi fiúk nevelőin kívül a legfontosabb szerep, az „otthon” biztosítása apjuk gyakori és hosszas távolléte miatt anyjukra, Szilágyi Erzsébetre hárult. Későbbi s még idézendő ismereteink alapján kijelenthető, hogy a birtokok igazgatása a korban szokatlanul „jól ment” a kormányzónénak, talán éppen az előbbi ok miatt.
Madarász Viktor: Hunyadi László siratása (1859)
Súlyos csapások sora
Habár Hunyadot a család 1443 után – tehát pontosan Mátyás születését követően – nagy költséggel kiépíttette, politikai és katonai okok rendre Budára és Temesvárra szólították őket.
Ahhoz képest, hogy férje elvesztése előtt gyakorlatilag alig tűnik fel a forrásokban, annál váratlanabbul lép elénk Szilágyi Erzsébet Hunyadi 1456-os halála után. Hirtelen szakadt rá több feladat: a hatalmas vagyon igazgatása, a familiáris támogató csapat vezetése és persze fiainak sorsa.
Testvére, Mihály személyében kapott ugyan segítséget, de a legfőbb döntések meghozatala mégiscsak az ő dolga volt. Ahogy ma látjuk, a feladatot férfiúi határozottsággal és sikerrel oldotta meg. A vagyon egyben maradt. 1456-ban Cillei Ulrik nándorfehérvári meggyilkolását követően László fiát – legalábbis egy időre – megvédte a hirtelen királyi bosszútól.
Ám Hunyadi László 1457. tavaszi kivégzését követően a „Hunyadi-birodalom” súlyos csapást szenvedett. A politikai és hatalmi gondoknál nagyobb súlyú volt, hogy Erzsébet idősebb fiát vesztette el. Ettől kezdődően minden lépésével azon volt, hogy Mátyást (aki ekkor, ne feledjük, V. László király fogságában volt előbb Budán, majd Bécsben, végül Prágában) mihamarabb biztonságban tudhassa, hiszen 1457 nyarán még senki sem lehetett biztos abban, hogy Mátyás élete nem a vérpadon fog-e véget érni. (mult-kor.hu)
(Folytatjuk…)
(SzK)
