Az alábbi eset velem történt meg 2020. január 27-én a Budaörsi Egészségügyi Központ Reumatológiáján, illetve annak folyosóján.Előző este megrándítottam a derekamat úgy hogy a felülés és felállás drámai fájdalommal járt. Saját lábamon sikerült elvánszorognom a Budaörsi Egészségügyi központba hogy valahogyan bejussak a reumatológiára. A recepción megtudtam, hogy a délelőtti rendelés elmarad, de a délután rendelő orvosnő előbb kezdi meg a rendelését, déli tizenkettőre megérkezik. A recepciós adminisztrátor készséggel tanácsolta, hogy addig szerezzek beutalót, mert a nélkül nem fognak fogadni. Sikerült beutalót szereznem s ennek birtokában másfél órát várakoztam a reumatológia ajtaja előtt. Nem déli tizenkettőkor ugyan de 13 órára megérkezett a doktornő asszisztense, akit megszólítottam. Nem tudom hallott- e jól, mert egyik kezével a mobiljával volt elfoglalva és csak fél füllel hallhatta meg azt hogy segítséget kérek. Fájdalmaim vannak, nincs időpontom, de van beutalóm és kérem, hogy segítsen abban, hogy bejussak a rendelésre. Ki az orvosa? – kérdezte miközben nem állt meg csak úgy futtában tette ezt. Nincs orvosom, mert akihez tartoztam elment a rendelő intézetből. Különben is van a beutalón sürgősségi pecsét? -kérdezte. Az nincs mondtam.Akkor nem igen tudok segíteni- és ott hagyott.
Közben megérkezett az orvosnő, akinek elmondtam, hogy este óta nem tudok kiegyenesedni a fájdalomtól alig tudtam a rendelőig eljönni. Valószínűleg becsípődött egy idegszál a derekam körül, – mondtam. Honnan tudja, hogy becsípődött? – mondta rám sem nézve.
E rövid jelenetnek sem nevezhető történés a recepción játszódott le, a doktornő továbbra sem foglalkozott velem, mivel azzal volt elfoglalva, hogy időpontot kérjen két betege számára a recepcióstól.
Mikor végzett csak ennyit szólt hozzám: Hogy hogy nem tud lábra állni, hiszen itt áll a saját lábán –mondta. Időt sem hagyott rá hogy elmondjam, menni tudok, de felállni ülő vagy fekvő helyzetemből iszonyatos fájdalommal jár. A doktornő ezután eltávozott, rám további figyelmet sem fordítva.
Én csak álltam ott meg döbbenve.Nem akartam el hinni, hogy ilyen létezik. A recepciós szánakozva nézett rám. Majd láttam a reménytelen helyzetemet elköszöntem.
Hazafelé azon tűnődtem, hogyan is szólhat a Hypokrateszi eskü? Az orvosnő biztosan tudja, de úgy tűnik mára már elfelejtette.
Major Edit
