A Starentanz (Seregélytánc) kápolnának hosszú története van:
Az 1808-ban épült kápolna nevét egy dűlőről kapta, amelyen szőlőt termesztettek. Építtetője Helly József volt, stílusa paraszt-barokk stílusú Mária kiskápolna. A műemlék-kápolna bal oldalán egy nagy üveg mögött látható egy félkörös festmény, amely 1912-ben készült és az Emmauszi tanítványokat ábrázolja. A festmény felirata: „Herr bleibe bei uns, denn es wir Abend!” – azaz „Uram maradj velünk, mert esteledik!”
A szentélyben látható dombormű címe „Mária látogatása Erzsébetnél”, alkotója Kádár Gabriella budaörsi keramikus, iparművész.
A kápolnát 2004-ben felújították, búcsúnapját, amely július 2-a ( Sarlós Boldogasszony ünnepe), és felszentelésének napját, amely november 19-e, szentmisével ünneplik. A kápolna gondozását és rendben tartását a környéken lakó családok vállalták.
Berki Róza néni elbeszéléséből idézünk:
Amikor cipeltem a barackos kosarakat a Farkasréti úton és a Starentanz kápolnánál egy kicsit megpihentem, imádkoztam. Akkor láttam, hogy mennyire tönkrement a kápolna a háború alatt. Megfogadtam, hogy ha a férjem hazajön a fogságból, akkor megcsináltatom, rendbe hozatom. De mivel biztos voltam abban, hogy haza fog jönni, ezért hozzá is láttam. Megvettem a deszkákat és a vállamon cipeltem hazáig. Két nap múlva hírt kaptam, hogy a férjem életben van. Az összespórolt pénzecskémből ajtót, padokat csináltattam. A mamám terítőt horgolt az oltárra. Ekkor már levél is érkezett a fogságból. Aztán azon a napon, amikor felszentelték a felújított kápolnát, aznap délután – négy év után – hazajött a férjem. Láttam, hogy ott áll a kapuban katonaruhában, a nyomában három orosz katona. Kiszaladtam a gyerekekkel. Ő letérdelt, átölelte őket és sírva kérdezte: „Ők a mi gyerekeink?” Borikát akkor látta először. Rózsika már öt éves lett időközben. Az orosz katonák szeme tele lett könnyel. Sarkonfordultak és elmentek.
(SzK)
