Később arról beszélt, hogy ez a múzeum látszólag Puskásról és az Aranycsapatról szól, de valójában rólunk, magyarokról beszél: „arról a büszke népről, amely soha nem félt megvívni a küzdelmeit a sem csatatéren, sem a tárgyalóasztalnál, sem a futballpályán. Ha megnézik a múzeumot, rájöhetnek, miért mondom ezt. Mert minden magyar emberből van valamennyi Puskás Ferencből…”
„Kicsit mindannyian Puskások vagyunk
Orbán Viktor azt is elmondta, hogy tizenöt éve, amikor hozzákezdtek, hogy ujjáépítsék a hazai labdarúgást – a magyarok kedvenc sportágát – , az romokban
hevert. Hihetetlen volt, hogy egykor a világ lejobbjai között voltunk, és fél
évszázad alatt eltűntünk a futball világából, a sportág hozzászürkült a
kommunisták egyhangú világához.
A kormányfő rámutatott, hogy a focinak különös viszonya volt a hatalomhoz: egyfelől sikert hozott, tehát bizonyíthatta a rendszer fejlődését, másfelől félelmet gerjesztett a nemzeti érzés miatt. A kommunista kormány félbehagyta a Stadion építését is. Öt éve megvalósult az álom, azóta számos bajnokságot és döntőt rendeztünk. Felidézte azt is, hogy a 2002-es mélyponton volt olyan válogatott mérkőzés, amit mindössze száz néző elött rendeztek, és ráadásul a tévé sem közvetítette. Mára eljutottunk oda, hogy a magyar válogatott mérkőzéseire elfogy néhány óra alatt hatezer jegy. És szép lassan eljutunk oda, hogy szép lassan a fanyalgók kórusa is feloszlik.
Puskás volt a parlamenti válogatott szövetségi kapitánya, és már a kilencvenes években jelezte két fröccs és ultiparti között, hogy szeretett sportága válságba kerül, és mi komolyan vettük, és ígértük – folytatta Orbán Viktor, – hogy talpra állítjuk a labdarúgást. Történelmi elégtétel volt, hogy 1993-ban szövetségi kapitány lehetett, és egy évtizeddel később még láthatta, hogy felírták a nevét a Stadion homlokzatára.
2006-ban bekövetkezett halálakor a kezdőkörben ravatalozták fel és búcsúztatására eljött az egész futballvilág Franz Beckenbauertől Michel Platiniig, a FIFA és a Real Madrid akkori elnökéig. Puskás Öcsi megérdemelte, mert méltó rá, hogy a róla elnevezett stadionban méltó emléket állítsunk neki, és létrehozzuk a Puskás Múzeumot. Az ország egy méltó emléket állított neki, és ezzel lerója méltó adósságát.
A Múzeumról
A Népstadion megmaradt elemét, a toronyépületet egykor magasabbra tervezték, de a magyar putball politikai kegyvesztettségének jelképeként a kommunizmus idején abbahagyták a folytatást, de most ráépítettek egy emeletet, hogy Puskás Ferenc és az Aranycsapat méltó helyszínévé váljon.
A látványterveket F. Kovács Attila Kossuth-díjas tervező egy új szemléletmód beemelésével dolgozta ki. A múzeum bemutatja Puskás életét, otthonait, a kispesti szoba-konyhától a madridi luxuslakásig, trófeáit, bútorát, használati tárgyait, csapattársait edzőit, ellenfeleit, a korszakot, amelyben az ország kedvence lett, és láthatjuk az ezernyi róla készült fotó legizgalmasabbjait.
Puskás Ferenc a 20. század embertelen pusztítását és gyilkos ideológiáit leginkább megszenvedő Közép-Európa kisvárosának szegényes házából elindulva, tehetsége és szorgalma révén a világ első csillaga lett. Kisnövésű fiúból a 20. század ünnepelt gólkirályává vált, milliók bálványa és a történelem igazságtalanságát megszenvedő magyarok büszkesége és elégtétele.
A múzeum első emeletén megtudhatják, miként állt fel kétszer a semmiből, és lett újra világsztár. Egy köríves videófal mentén haladva lehet megtekinteni a játékos életét, karrierjét. A második emeleten az Aranycsapat történetét mutatja be a tárlat, érzékeltetve, hogy a kommunizmus idején a vallás elnyomásával a stadionok szinte templomokká váltak. A harmadik emeleten egy rideg, dermesztő terembe lépünk, ahol a pártvezetés és az Aranycsapat küzdelme zajlik. A tér az ötvenes évek rettenetes elnyomását szimbolizálja.
Orbán Viktor azzal fejezte be beszédét, hogy „nagy utat tettünk meg, és köszönet azoknak, akik hittek abban, hogy meg tudjuk csinálni. Nem hiába oszlott fel a fanyalgók kórusa…”.
R. V.
Forrás: mandiner
(Címkép:Koszticsák Szilárd | MTI)
