– Kérlek, mutatkozz be a Minálunk olvasóinak!
2006-ban költöztünk Budapest XI. kerületéből Budaörsre, éppen akkor végeztem el az általános iskolát, majd a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően az ELTE történelem-földrajz szakon előbb BA, majd MA képzésen szereztem diplomát. 2019. tanévtől a Szent Margit Gimnáziumban tanítok.
– A sportolás a hobbid, milyen sporttal kezdtél?
Mint minden kis srác, természetesen én is fociztam, de pingpongoztam és sakkoztam is. A focicsapatunk mindenhol (itt Budaörsön a Szent Tarzíciusz Egyesületben) barátokból verbuválódott, a munkahelyemen is többször kergetjük a labdát – kortól függetlenül, ezt nem lehet elhagyni.
Terepfutás Budaörsön.
– Szabadidődben most futsz, nagyszerű eredményeket érsz el futóversenyeken. Mióta és milyen sikereket érsz el?
Én a szó legszorosabb értelmében amatőr futó vagyok, azaz soha nem jártam edzésekre, nem tanították azt, hogyan „kell” futni, nincs edzőm, se szakértő által összeállított edzéstervem, tehát autodidakta módon tervezem meg az edzéseimet és járok el versenyekre. Egy hétköznapi hobbifutó vagyok, akit a kitűzött táv és az előző eredménynél jobb teljesítés vezérel, ehhez szigorú időbeosztás, kitartás és mindenképpen nagyon sok szorgalom kell.
Elég későn, egyetemi tanulmányaim kezdetén, 2013-ban kezdtem el rendszeresebben futni. Azért mondom, hogy „későn”, mert a profi sportolók már kisgyerekkorban elkezdik a komoly tréningezést. Számomra mindig a saját magam legyőzése volt a cél, ma is az motivál, hogy megjavítsam a saját magam által felállított rekordokat. Éppen ezért néhány évig nem is indultam versenyeken, csak utána mérettem meg magam amatőrök számára megtartott futóversenyeken, és egész jó időeredményeim lettek, az utóbbi években pedig már dobogós, sőt aranyérmes helyeken is végeztem, ezek aztán újabb motivációt is jelentenek számomra. Szerencsére Budapesten és környékén sok, jó színvonalú versenyt rendeznek, ezek közül a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhányat. A Citadella-félmaraton (amelyet már kétszer is megnyertem), ahol a festői szépségű Gellért-hegyen kell 21 km hegyi útvonalat teljesíteni; a Kékes csúcsfutásnál 670 méter szintemelkedést leküzdve kell felfutni az ország legmagasabb pontjára (1014 méter). A maratonfutásnál (Budapest Maraton 42 km) elsősorban a táv teljesítése a legfontosabb, ezt eddig háromszor sikerült lefutnom, egyre jobb idővel, s már nem vagyok távol a vágyott 3 órán belüli eredménytől. Vannak olyan „élményfutások” is, mint az 5vös5 egyetemi, a Hungaroring félmaraton Mogyoródon, vagy a kőbányai pincerendszerben rendezett Halloween futás, ahol a futókat közben ijesztgetik is a sötétben. Több alkalommal részt vettem városunkban a félmaraton, a Fut az Örs és a Mikulásfutás rendezvényeken általában dobogós eredménnyel. Érthető módon, de sajnos a Covid-járvány miatt az idén egyetlen sporteseményt nem tartanak/tartottak meg Budaörsön.
Félmaraton Budaörsön.
Maraton.
Csúcsfutás a Kékesen.
– Még milyen sportra jut időd?
A futás mellett a másik kedvelt sportágam az úszás. A futás mintájára az úszásban is saját edzéstervet dolgoztam ki, az eredményesség érdekében önmagamra nézve szintén szigorúan veszem, és szívesen megméretem magam az egyre népszerűbb úszóversenyeken is. Itt elsősorban a Balaton-átúszást említeném, ahol az 5,2 km-es távot legutóbb már majd’ másfél óra alatt teljesítettem. Nagyon klassz élmény volt a tatai Öreg-tóban, illetve a Lupa-tóban is úszni, és szintén nagy esemény az évente egyszer megrendezett budapesti Duna-átúszás a Szabadság híd mellett. Ezeket az eseményeket mindenkinek szívvel ajánlom, igazán nagy sportkihívások ezek is.
– Ezek szerint a sport nagyon fontos az életedben. Egyéb módon is óvod az egészségedet?
Természetesen ilyen eredmények eléréséhez oda kell figyelnem az egészségemre, életmódomra is. Fontos a megfelelő mennyiségű (legalább napi hét óra) alvás, az egészséges táplálkozás keretében nagyon sok gyümölcsöt fogyasztok, mindemellett rendszeresen, heti kb. 14 órát sportolok. Talán mondanom sem kell, hogy olyan káros szenvedélyek, mint az alkoholfogyasztás, dohányzás, pláne kábítószerezés nálam szóba sem kerülhet, ezek egy sportemberhez nem illenek.
– A pedagógusi hivatást választottad. Napjainkban különböző meglátások alakultak ki a pedagógusi pályáról. Régen ők voltak a „nemzet napszámosai”, vagy a „lámpás”. Ma hogyan látod a pedagógusok helyzetét?
A pedagógusi pálya sem a múltban, és sajnos a jelenben sem tartozik a legmegbecsültebb és legnépszerűbb szakmák közé, bár az elmúlt időszakban a kormány által bevezetett életpályamodell, illetve béremelések részben javítottak a helyzeten, de még rengeteg tennivaló lenne ezen a téren, elsősorban a pályakezdők tekintetében, hogy mind többen ne csak elvégezzék az egyetemet, hanem tanárként dolgozzanak is, mert ennek a hiánya hosszú távon azt fogja eredményezni, hogy egyre kevesebb lesz a pedagógus, mert ma is már csak az igazán elhivatottak vállalják és maradnak évtizedekig a pályán. Kezdő tanárként azt mondhatom, egyáltalán nem könnyű, de nagyon szép hivatás pedagógusnak lenni.
– Távolabbi célod, terveid?
A sportot illetően a közeljövőben szeretném minél több egyéni rekordomat megjavítani, emellett az általam választott versenyeken egyre jobb eredményeket elérni, mivel most huszonévesen, még a családalapítás előtt állok, van időm a sporttal többet foglalkozni. Pedagógusként jövőre lépek egyet a ranglétrán, várhatóan osztályfőnök is leszek, tehát ott is komoly kihívások várnak rám. Mindezek előtt legfontosabb, hogy családtagjaim és én is testi-lelki jó egészségben éljük meg az előttünk álló évtizedeket.
– Van valami, amire a sport tanított meg?
A sportolásnak rengeteg pozitív hatása van az ember életére, mint például a már említett egészséges életmód, immunrendszer erősítése, de ezek mellett a jellemet is formálja. Az én sportágaim, a futás és az úszás kifejezetten monoton mozgásformák, amelyek állóképességet és kitartást adtak számomra, hiszen egy maraton teljesítése vagy 12 km leúszása hosszú és folyamatos koncentrációt igényel. Ennek a tulajdonságomnak nagy hasznát vettem tanulmányaim során, illetve most a tanári pályámon is. Azt is megtanultam, hogy soha nem szabad feladni, küzdeni, hajtani kell a táv végéig, természetesen verseny- és embertársaink tiszteletére is nevel a sport.
A gyerekeknek is sokszor mondok sportos hasonlatokat, például, hogy a tanév egy maraton, amelyet végig kell bírni, vannak frissítőállomások (szünetek), de csak az lesz a végén sikeres, aki a táv (év) teljes egészében jól teljesít. Ha látom, hogy valaki egy anyagrésszel nagyon nehezen boldogul, neki azt szoktam mondani, hogy küzdjön tovább, mert ha feladja, akkor sosem fog célba érni. A tanórákon pedig igyekszem arra nevelni őket, hogy ha egy társuk beszél, akkor tiszteljük meg azzal, hogy meghallgatjuk, s senkit nem szabad megszólni a véleménye miatt.
Összességében arra biztatnék mindenkit, hogy sportoljanak, nem számít, hogy egyénileg vagy társakkal, csak mozogjanak, mert a sport testileg, szellemileg és lelkileg is jótékony hatással van ránk!
Köszönöm a beszélgetést, és ezúton kívánok a Minálunk Olvasóinak és a Szerkesztőségnek most elsősorban jó egészséget, áldott készülődést a közelgő Adventben!
Én köszönöm, hogy megismerhettelek.
s.k.
