A vajúdó anyáknak nehéz óráikban a bábák segítettek Csak komplikált esetnél hívtak orvost.
A régi korokból fennmaradt egy rendszabály a bába személyéről „Írástudó, jó memóriájú, kiváló érzékekkel rendelkező, munkaszerető és köztiszteletben álló nőnek kell lennie. Végtagjai erősek, ujjai hosszúak és karcsúak, az ujjak végén a köröm rövid.”
Segítő asszonyok mindig tevékenykedtek a szülő nők körül, de képzésükre Mária Terézia hozott először rendeletet.
1893-ból fennmaradt szabályrendelet szerint:
1.A községi szülésznőt a Képviselőtestület választja évi fizetéssel, negyedévi részletekben a község pénztárából fizetve.
2.A szülésznő köteles a vagyontalan szülőnek díjtalanul, a vagyonosoknak megszabott díj mellett segélyt nyújtani.
3.A községben netán letelepülő magánszülésznők a község pénztárából fizetést nem élveznek.
- Úgy a községi, mint a magánszülésznők kötelesek a férjtelen terhes nőkre magzatelhajtás, gyermekkitétel vagy gyermekgyilkosság tekintetében felügyelni, az előforduló eseteket azonnal feljelenteni.
A papok, az egyházfik mellett a bábák nevét is feljegyezték az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben.
A budaörsiben már 1756-ból találunk bejegyzést. „A bábákat a közösség választja, kitaníttatja, hogy mihelyt felesküdnek, keresztelhessenek is.” (Filipszky István: Egyházlátogatások Budaörsön) Ez utóbbira azért volt szükség, mert abban az időben sok csecsemő csak néhány napot, esetleg órát élt, és a lelke ne távozzon el megkeresztelés nélkül. 1761-ben ezt jegyezték fel: „ E helyen a bába katolikus vallású, jó erkölcsű,nincs felesketve, jól képzett,szükség esetén a keresztelést is elvégzi.”
1783-ban már három bába tevékenykedett Budaörs községben. Mégpedig Bukates Franciska, morva származású, férjezett, 37 éves. Schváb Felicia,46 éves, özvegy, és Vendler Teréz, özvegy, hatvanegynéhány éves (így!). Minden gyermekszületés után 50 dénárt kapnak. Összes jövedelmük kitesz évente 40 forintot.
1796-ban Kircherin Anna volt a bába. 37 éves, férjezett, a pesti egyetemen tanult. 1811-ben Rosenau M. Anna szintén a pesti egyetemen vizsgázott és nagy gyakorlattal rendelkezik.
A ma élő budaörsiek jó néhány bábaasszony nevét megőrizték emlékezetükben. Sok babát segített a világra Hauser Orbánné, a Kőhegyen lakó Herczog Rézi, Vondra néni, Latosinszkyné Kreisz Katalin és lánya, Gondáné. A Váry családban anya és három lánya szintén segítettek a szülő anyáknak nehéz óráikban.
A képen balról Váry György és felesége Latosinszky Gertrúd bábaasszony – és leányaik: Róza, Mária, Lujza,- szintén diplomás bábák lettek.
Latosinszkyné Kreisz Katalinról lány, Lueff Károlyné mesélt sok évvel ezelőtt. „Édesanyám elvégezte a Budapesti Bábaképzőt. Igen közkedvelt volt, mert simogatta, vigasztalta a vajúdó anyákat. Türelmes volt hozzájuk. Sokszor éjjeleken át ült az ágyuk mellett. Mindig magával vitte a bábatáskáját, ami hasonlított egy orvosi táskához, benne a kifertőtlenített szerszámokkal. Nyolc napig látogatta a gyermekágyas kismamát és ellátta őt tanácsokkal. A keresztelő napján a bába néni kapott egy nagy tál süteményt. A testvérem, Katalin – is szülésznő lett, ő a Zöldkeresztben is szolgált. (Zöldkereszt mozgalom: állami népegészségügyi szervezet Magyarországon a két világháború között.)
A budaörsi Váry családban az édesanya és mindhárom lánya – Róza, Mária, Lujza, – diplomás bába lett. Rájuk az unoka, néhai Vörös Teréz szívesen emlékezett. „Nagyanyám, Váry Györgyné Latosinszky Gertrúd asszonykorában, 1880-ban diplomázott, pünkösd havának 26. napján. Így áll az oklevelén. Mindhárom lánya szintén elvégezte a bábaképzőt. A budaörsiek leginkább Váry Lujzára emlékeznek, mert a másik két lány elszármazott a községből. Frau Váry a fél Budaörsöt hozta a világra. Köztudott volt a budaörsiek körében, hogy a háborúban, a kijárási tilalom alatt is levezette a szülést egy pincében. Magzatelhajtást soha nem vállalt, ezt erkölcsös neveltetése és a vallása is tiltotta. A szüléssel kapcsolatos adatokat a bábanaplóban rögzítette. Ezt a könyvet és a műszeres táskáját a házuk bérlője egy lomtalanítás alkalmával kidobta….”
Amikor a kismamánál elkezdődtek a fájások, az izgatott „kispapa” a bábáért szaladt. Majd gondoskodott a meleg szobáról és elegendő meleg vízről. Mert nem úgy volt ám, hogy csak megengedte a csapot! Amint világra jött az újszülött, a bába megfürdette, felöltöztette és a megkönnyebbült édesanya karjába fektette.
Ezt a nagy felelősséggel járó hivatást ezek a bátor asszonyok elkötelezettséggel vállalták. Sokszor zörgettek az ablakukon hideg, téli éjszakákon, vagy munkájukat hátrahagyva hazasiettek a szőlőből, hogy segítsenek. Gyakran törölték le a verítéket a mama homlokáról és vele együtt örültek, amikor felsírt a gyermek. Világra jött egy új élet!
s.k.
