„S ők élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
A míg az eszmény ki nem hal e földön
Míg magyar szellem még magasba tör,”(Palágyi Lajos)
2023. március 8-án, szerdán 18 órai kezdettel a Jókai Mór Művelődési Ház színháztermében (2040 Budaörs, Szabadság út 26.) nagyszabású műsorral igyekeznek ezt a világosi fegyverletétel óta vitatott kérdést tisztázni.
Fellép a Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus Krasznai Gáspár vezényletével. Műsorukban a Kossuthot éltető, Görgeit árulónak bélyegző népdalokon kívül Bárdos Lajos és Kodály Zoltán kórusmű is elhangzik.
Vetítésre kerül az „Isten veled, Görgei!”, áruló vagy hős? – Görgei megítélése 1849-től napjainkig című dokumentumfilm, amelyet Simon Judit rendezett.
Vendég Dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész, aki „Görgei, a forradalmár” címmel tart előadást.
Az est még egy meglepetést tartogat, amely miatt szintén érdemes ellátogatni az előadásra. A belépés díjtalan, de további működéséhez adományt az egyesület szívesen fogad.
Tisza István miniszterelnök leveléből idézet:
„Nagy ember volt Görgei Artúr – úgy a cselekvés órájában, mint a nemes büszkeséggel elviselt néma szenvedés hosszú évtizedeiben. Küzdött, mint egy oroszlán s amidőn a küzdelem folytatásának céltalan voltáról meggyőződött, habozás nélkül vette magára a befejezés egész ódiumát és tűrte egyetlen jajszó nélkül a félrevezetett nemzet átkait és gyűlöletét.”
Így írt róla a Pesti Napló:
„Más ember elpusztult vagy megőrült volna olyan sorsban, mint ami neki osztályrészül jutott, de ő a kivételes emberek kemény jellemével nyugodtan tűrte a vádakat, és nem kért kegyelmet senkitől. De nem mondott le az önérzetéről egy pillanatra sem. Férfiasan kiállta a reá zúdított vádak áradatát, és mikor a világosi kapituláció miatt árulással vádolták, százszor megismételte, hogy ma sem tenne máskülönben, ha ugyanolyan viszonyok közé állítanák.”
Gyulai Pál: Romhányi költői beszély – részletek
„Im erre most a szó megárad,
Két nagy párt a kis társaság,
És késő estig el nem fárad,
Zajongni, szólni, győzni vágy.
Nem könnyü győzni, sőt felette
Nehéz, hol szólni is bajos:
E hont ki az, ki tönkre tette,
Görgei vagy Kossuth Lajos?
Ez a kérdés s mellette sok még,
Ami leginkább szivén fekvék,
Elmondja hévvel mindenik,
A hon javára, azt hiszik.
Kossuth Lajost el-eldicsérik
És félistenné emelik,
És Görgeit, ameddig érik,
Egész ördögnek képzelik,
S viszont. – Elmondogatják sorra,
Hogy mit s mit nem tett volna ez,
Amaz, ha épen nem lett volna
És e ha mindent elfedez.
Nem ismétlem, hisz tudjátok jól,
Szóból, könyvekből, hirlapokból.
Még most is foly e régi per,
Szerény lantom nem dönti el.
De húrjain olykor megrezdűl
Egy méla hang. Mért nyomjam el?
Habár tudom hiába zendűl,
Rá nyájas visszhang nem felel.
A nép bálványt teremt magának,
Ha jó szerencse emeli,
Hisz benne, hisz minden szavának
S mintegy önmását tiszteli,
S ha a balsors csapása éri,
Bálványát akkor is kiméli,
Áldozni bünbakot keres:
Kossuth s Görgei sorsa ez.
Ember volt mindenik, ki tévedt,
De nagy jót is tett s ez elég,
Hatásukat a nemzetélet
Érezte s most is érzi még.
Hogy nyomorultan el nem vesztünk,
S két szörnyü vészt kibirhatánk,
És nemzetűl nagyobbá lettünk,
Győzőn, legyőzve egyaránt:
Köszönjük Kossuth lángszavának,
És Görgei erős kardjának.
Nincs bálványom, se’ bűnbakom,
Ami igaz, nem tagadom.”
„S te tiprott hős, hogy’ meggyaláznak,
Kikért te annyit áldozál,
Majd egykor vége lesz e láznak
Megismerik, hogy ki valál.
Nemzet-hiuság aldozatja,
Türtél nagyobbat, türheted,
Enyhítsen annak gondolatja,
Mi jót tevél, el nem veszett:
Amit kivivtál száz csatába’,
Beolvadt e nemzet sorsába
És olthatatlan lánggal ég,
Dicsfény, erő és hősiség.”
PM
