Budaörs Város honlapján ezt olvashattuk június elején:
„Tisztelt Lakosok!
Az idei évben számos megkeresés érkezett Hivatalunkhoz, melyben a zöldfelületek kaszálását kifogásolták. Nagyjából a bejelentések fele a kaszálás hiányát, ezáltal elhanyagoltságot panaszolt, a bejelentések másik fele pedig pont a kaszálás ellen tiltakozik és „méhlegelőt” (van ilyen? a szerk.) szeretne mindenhol.
Önkormányzatunk szakmai alapon végzi munkáját, figyelembe véve a klímaváltozás káros hatásait, az ökologikus zöldfelület-fenntartást. Ennek érdekében, az elmúlt időszakban a lágyszárú növényzet nyírásának mérséklését szorgalmazta. Az alábbiakban szeretnénk tájékoztatni Önöket a döntés szakmai hátteréről, valamint a kialakult időjárási helyzet miatti aktuális lépéseinkről…
Biológiai sokféleség: A dúsabb növényzet elengedhetetlen életteret és táplálékot biztosít a beporzó rovarok számára. A ritkább kaszálás segíti a hasznos ragadozó rovarok (például katicabogarak, fátyolkák) elszaporodását is, amelyek természetes úton pusztítják a kerti kártevőket, levéltetveket. A rovarvilág gazdagodása emellett közvetlenül biztosítja a városi énekesmadarak és sündisznók táplálékát, fenntartva a települési ökoszisztéma egyensúlyát…
A kaszálás ritkítása nem érintett minden területet. Az intenzíven gondozott és öntözött területeken (így a parkokban és körforgalmakban) folyamatos volt a fűnyírás. Kiemelt figyelmet fordítottunk a játszóterekre és a kutyafuttatókra is, ahol ebben a hónapban is folyamatosan biztosítottuk a toklászmentesítést.
…az alábbi döntést hoztuk: júniusban elkezdtük a fűnyírást, de egyelőre a toklásszal sűrűn borított területekre koncentrálva. Köszönjük megértésüket és együttműködésüket a zöldfelületek fenntartható gondozásában!
(budaors.hu)
A turistamagazin.hu szerint, saját kertünkre vonatkozóan:
Sokat tehetsz a fűnyírás elbliccelésével a veszélyben lévő beporzókért, mert nagyobb életteret, több táplálékot biztosíthatsz nekik most, amikor igazán beindultak a virágok.
Azt tudtad, hogy a magasabbra hagyott fű hűsíti a talajt és a környezetét? Locsolni sem kell annyit, nem égnek ki a növények, és több széndioxidot nyelnek el.
Ráadásul egy nem háborgatott helyen sokféle vadvirág, akár védett növény is megjelenhet. Ezek minél többfélék, annál többféle faj találhat élelmet és menedéket magának köztük.
Opció lehet az is, hogy legalább egy részét meghagyod a kertednek nyíratlanul, így össze lehet hasonlítani a két területet, de akár ösvényeket is vághatsz.
A kertesz.blog-on sok hasznos információt olvashatunk, néhány részlet:
A természetközeli kertstílus egy olyan összeállítást jelent, melyben a kertészkedő a birtokán a rétek, mezők világát próbálja meg utánozni, így fő elemként elhagyja a katonásan nyírt gyepet, és teret enged a buja, virágos, természetes növényzetnek. Az ilyen kertek persze gyakorlati funkcióikat tekintve csökevényesebbek, nem lehet (de legalábbis nehézkesebb) bennük játszani, heverészni, sétálgatni.
… nem elsősorban a méhekről van szó, hanem számtalan féle és fajta rovarról, biodiverzitásról, szemléletváltásról, ésatöbbi, viszont mindez egyetlen frappáns(nak ható) szóösszetételben kapott nyilvánosságot, ez a méhlegelő. Ezek a területek egyáltalán nem kizárólag a méheknek vannak szánva és fenntartva, rengeteg rovarnak nyújtanak menedéket, életteret és táplálékot. Rendben, de miért jó nekünk, ha rengeteg rovar lesz körülöttünk? Egyfelől a növények beporzását javarészt a rovarok végzik (a növényfajok nagyjából háromnegyede rovarbeporzású), tehát ahol sok a rovar, ott gyarapodik a növényállomány is, ez pedig jó. A rovarok élelemként szolgálnak más élőlényeknek, például madaraknak, így a madaraknak is kedvezünk, ez is pozitívum.
(Megjegyzendő, hogy a jól hangzó méhlegelő kifejezés helyett érdemesebb lett volna valamilyen általánosabb nevet adni a dolognak, a virágos rét, a mezőszerű kialakítás, vagy a rovarbarát terület nem ennyire hangzatosak, de átfogóbbak.)
A dús aljnövényzet más szempontokból is támogatható, megköti a port, lassítja a talaj felmelegedését, ezáltal jó hatással van a mikroklímára. A honos fajok általában beérik a természetes csapadékkal, talajigényük egyszerű, így kiegészítő öntözés és növényvédelmi feladatok nélkül is kielégítően fejlődnek, vagyis a nyírt gyeppel ellentétben nem kell öntözni az ilyen területet.
A hátrányok sem hagyhatók ki a felsorolásból. A méhlegelő (maradjunk most már ennél a szónál) nem alkalmas egy csomó tevékenységre, amiket sokan szívesen űznének a nem túl nagy összkiterjedésű városi zöldterületeken. Nem lehet rajta focizni, tollasozni, nem lehet egy pokrócot kiteríteni és ráheveredni, nem lehet kutyát sétáltatni, és általában andalogni, sétálgatni sem a legjobb terep.
A kullanccsal kapcsolatos felvetések sem alaptalanok, a kullancs – a népi hiedelmekkel ellentétben – az aljnövényzetben él és várja a prédáját, és előfordulása a városokban sem ritkaság. Ugyanakkor, mivel a méhlegelők nem igazán alkalmasak emberi tartózkodásra vagy kutyafuttatásra, így a kullancstámadás esélye sem túl magas, mivel egyszerűen nem kerülünk kapcsolatba velük. Emellett a kullancsok elszaporodása olyan területeken várható, ahol folyamatosan elérnek gazdatesteket, így ahol nem találkoznak prédával, számuk csökkenésnek indul.
Marad a végső kérdés, jó vagy rossz dolog a méhlegelő? A válasz az, hogy ez nem egy eldöntendő kérdés, hanem egy soktényezős egyenlet, mely tartalmaz negatívumokat és pozitívumokat is. Az én véleményem az, hogy a pozitívumok száma nagyobb, azonban tény, hogy a méhlegelő és a mögötte lévő koncepció egy alapos szemléletváltást, és újfajta gondolkodást kíván meg, így nem lehet az ellenzőket sem elítélni. (kertesz.blog.hu-2021)
SzK
