Pintér Krisztina nevét sokan ismerik hiszen hét évig vezette a Lévai utcai Közösségi Házat.A hét év alatt számtalan programot dolgozott ki azért hogy kialakuljon egy igazi közösség. De az élet közbeszólt.
Most ünnepek előtt a világhálón üzent mind azoknak, akik hiányolják a Lévai utcai Közösségi Ház általa vezetett foglalkozásait,de mégis rendületlenül olvassák bejegyzéseit.
Krisztina az elmúlt hónapokat nehéz teherrel szívében élte meg, hiszen amióta tudomására hozta a Művelődési Ház igazgatósága az átszervezés tényét, Krisztina betegállományba ment, kezelés alatt áll még mindig, de lassan kezd lelkileg felépülni. Mint azt elmondta az eltelt hónapok alatt senki sem kereste a Művelődési Házból egyetlen munkatársa sem hívta fel vagy nyitotta rá az ajtót. Sokak számára fontos volt a Lévai utcai Közösségi Ház, amelynek vezetését Pintér Krisztina látta el egészen addig, amíg átszervezésre hivatkozva egyik napról a másikra be kellett fejeznie az addigi ténykedését. A Művelődési Ház igazgatónője felajánlott számára egy íróasztalt a Művelődési Házban ahol harmad magával intézhette volna tovább az addig egy személyben általa végzett és jól működtett közösségi életet a Közösségi Házban.A felajánlott új munkahely és összezártság Krisztinának elképzelhetetlen volt, hiszen hét évig önállóan és szakmai sikerrel vezette a Közösségi házat mindenki megelégedésére. Számára elviselhetetlen volt ez az intézkedés, amelyet egyik napról a másikra közöltek vele semmiféle egyeztetés nélkül. El lehet képzelni milyen lelki megpróbáltatáson ment keresztül, hiszen ha van közöttünk olyan, akivel hasonló dolog történt-márpedig mért nem történhetett volna- át tudja érezni ezt a válságot.
Krisztinát azóta nagyon sokan keresik a közösségi oldalán ahol Együtt maradunk csoportban tudnak találkozni mind azok, aki szerették programjait, foglalkozásait és ahol már nem tudnak jelen lenni – a fenti okok miatt,- hiszen Krisztina vezette foglalkozások lekerültek a Közösségi Ház programjairól. Az Együtt maradunk közösségi oldal látogatottsága viszont azt jelzi, hogy valóban egy közösség épült fel a hét év alatt és ezek az emberek most is keresik Krisztinát és ily módon tartják vele a kapcsolatot. Krisztinával november elsejétől már csak a világhálón van lehetőség találkozni ahol tovább élnek az eddigi foglalkozásai, már amennyire ez kivitelezhető egy adott hely nélkül. Sokan keresik a Csere- bere polc vagy a Jógázzunk együtt lehetőségeket és jelzik azt is Krisztina felé, hogy az egészséges életmóddal kapcsolatos szervezett előadásainak hasznát most látják csak igazán.Ez öröm számára és azt igazolja hogy nem volt hiábavaló a hét év mely idő alatt igazi közösség kovácsolódott.
Ami nagyon szomorúvá tett a bejegyzést olvasva az, hogy Krisztinát, -ahogyan ő megírta azt,- a munkatársai közül senki sem kereste az elmúlt időszak alatt. Pedig kiszolgáltatottá vált úgy egészségileg, mint munkahelyét illetően, s talán jutott volna idő a továbbgondolásra mind két fél részéről. Mint írja, még orvosi kezelés alatt áll, de már látszanak a javulás jelei. Munkanélküli segélyen él és reménykedik abban, hogy ahol bezárul egy ajtó, egy másik kinyílik. Reméli azt hogy rátalál majd az igazi életére a saját kijelölt útjára, arra, amiben sikeres tud lenni. Krisztina esete nem egyedi. Példákat tudnék felsorolni, – hogy az évekig együtt dolgozó munkatársak nem kötődnek tovább egymáshoz miután megszűnik a közös munkahely. Ez a teljes érdektelenség, most a vírusjárvány ideje alatt is érezhető, ami csak egyrészt írható az előírt távolságtartásra. Nem akarom nevesíteni a számos közösségi teret ahol évekig találkozhattunk egymással, ahol közös kirándulásokon , rendezvényeken alakítottuk ki barátságainkat,de most valahogy befagyott minden kapcsolat. Pedig jól esne mindenkinek egy telefonhívás vagy egy email egy érdeklődő szó, sokszor az többet ér mindennél.Az eddig kialakult közösségeket minden áron meg kellene őriznünk hiszen lesz még folytatása egyszer a régi megszokott életünknek.
Mindezek után felmerülhet bennünk a kérdés, meddig vagyunk fontosak egymás számára? Igazzá válik-e a mondás, ha becsukódik egy ajtó előttünk, egy másik kinyílik.Remélem hogy Krisztina rátalál az ő kijelölt útjára és tehetségét tovább tudja majd kamatoztatni a közösség érdekében.
Major Edit
