A Munkácsy Mihály Kultúrház hangulatos kávézója a megtelt kezdésre. A vendégeket P. Boros Ilona képzőművész, a törökbálinti Falumúzeum igazgatónője köszöntötte. Ő az, aki megálmodta és megszervezte a Hangulatárnyékok című kiállítást.
Ismertette az erre az alkalomra összekapcsolódó két művészeti ágat, aminek közös pontja a japán tradíció, majd felolvasta a képekhez kapcsolódó verseket.
Varga Tímea alkotásai sumi-e, azaz tusfestés technikával rizspapírra bambuszecsetekkel készített leheletfinom festmények, melyek a technikában való nagy jártasságot árulnak el.
A képek ihlették meg Várhegyi Istvánt, és írta haiku költeményeit. A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája. Ez a fajta versírás nem csupán a japán irodalomban, hanem a 20. század elejétől már a világirodalomban is nagy népszerűségnek örvend. A forma kötött, rövid, tömör. A haikuban nagyon ritkán találunk sorvégi rímet, melyet a magyarban megszokhattunk. Többnyire belső rímet, azaz alliterációt fedezünk fel az eredeti japán művekben, ezáltal téve dallamosabbá az adott verset. A haiku nemcsak versforma, hanem egyben műfaj is.
Az itt látható anyagot érdemes lenne kötetben kiadni – nyitotta meg ezzel a kiállítást P.Boros Ilona.
Ursu Gábor gitárművész kellemes zenéjével tette hangulatosabbá az estét. A tárlat szeptember végéig látogatható a kávéház nyitvatartási idejében. A kiállított alkotások a helyszínen megvásárolhatók.
s.k.
