Nehéz megállapítani, hogy mennyi embert képes a teljes Föld eltartani. A kérdéskörben rengeteg tanulmány született már. Egy 2004-es meta analízis 69 ilyen tanulmányt elemezve 7,7 milliárd fős kapacitást talált a legjobb becslésnek, de az egyes tanulmányok becslései nagyon különböztek (a legkisebb becslés szerint 0,65 milliárd, a legnagyobb szerint 98 milliárd embert képes hosszú távon eltartani a Föld). Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbb ember számára a puszta túlélés nem egy kívánatos életmód. Márpedig minél többen vagyunk a Földön, annál nyomorúságosabb módon vagyunk kénytelenek élni ahhoz, hogy hosszútávon el tudjon minket tartani a véges természeti erőforrásokkal rendelkező bolygó. Ezért a Föld eltartó képessége szempontjából célszerű azon is elgondolkodni, hogy kollektíven milyen életszínvonalon szeretnénk élni. Egy másik szemszögből úgy is megfogalmazható a probléma, hogy minél jobban szeretnénk élni, annál kevesebb embert tud hosszútávon eltartani a Föld.
Az emberiség hosszú történelme során 1800 körül érte csak el az egymilliárd főt, ennek a megduplázódására viszont már csak 130 évre volt szükség – 1930-ra a népesség kétmilliárd, 1959-re már 3 milliárd fő volt, majd a rohamos növekedés eredményeképp 2011-re a 7 milliárd főt is elérte.
A populációk túlnépesedése alapvetően ökológiai folyamat, amelynek pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek: adott területen az erőforrások túl használata a populáció összeomlásához vezethet, ugyanakkor a (kényszerű) elvándorlás révén hozzájárulhat a faj elterjedési területének növekedéséhez. Így például a Homo sapiens is azért tudott elterjedni az egész Földön, mert permanens túlnépesedés következtében egymást követték a kirajzások.
Az emberiség túlnépesedése alapvetően akkor következik be egy adott területen, ha az ott élő emberek száma túllépi a terület hosszú távú teherbírását. Ez az egyszerű megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja az egyéni környezetterhelés mértékét, mely személyenként és országonként is nagy eltéréseket mutat.
Az ENSZ becslései alapján a 8 milliárd főt 2024 tavaszán, a 10 milliárd főt pedig 2056-ban éri majd el az emberiség. A Növekedés Határai c. tanulmány modellje szerint azonban a jelenlegi trendek mellett már 2030 körül elkezdene csökkenni a népesség a természeti erőforrások kimerülése (pl. talajpusztulás, rétegvizek eltűnése, stb.) miatt.
Nyilvánvaló, hogy Földünk erőforrásai végesek. A népességrobbanás idejében egyre többeket foglalkoztat a kérdés, hogy mennyi embernek jut hely a Földön, mennyi embert tud táplálni és itatni a bolygó. Még ha erre a kérdésre nincs is egzakt válasz, a kutatók már dolgoznak a megoldáson.
1798-ban Thomas Malthus, egy angol pap egy vékony, de provokatív kötetet publikált a népességről. A könyv a 18. századi környezethez képest vírusként terjedt el azon lenyűgöző következtetése miatt, miszerint a Föld lakosságának hatalma nagyobb, mint annak a bolygónak, amely a megélhetést jelenti az emberek számára. Malthus szerint, ha a megszokott ütemben halad a népesedés, akkor előbb-utóbb felemésztjük a Földet. Két évszázaddal később a tudósok továbbra is ennek a problémának a megoldásán fáradoznak.
Soha nem voltunk még ilyen sokan a bolygón, mint most. Odüsszeusz idejében, időszámításunk előtt a XII. században még csak 50 millió ember élt a Földön. Mikor Muhammad 1800 évvel később megalkotta a Koránt, már 200 millió volt a bolygó lakossága. Az ipari forradalom tovább gyorsította a népesedési folyamatokat. 150 év alatt megduplázódott a Föld lakossága, Malthus világában pedig 1804-re már 1 milliárd ember él a bolygón.
Már 200 éve foglalkoztatta az embereket, hogyha ez így megy tovább, akkor meddig húzhatja az emberiség.
Hol fog élni ennyi ember? Mit fognak enni vagy inni? Malthus szerint semmit, ugyanis szerinte éhínségben és betegségben fognak elpusztulni az emberek, de egyértelműen tévedett. Sőt, Paul Ehrlich biológus is tévedett, amikor 1968-ban a Népességbomba című könyvében azt vetítette elő, hogy 1980-ra már 4,4 milliárd ember fog tömegesen éhezni. Mi pedig egyre csak többen lettünk, a tömeges éhezés és katasztrófa pedig még mindig nem jött el.
Jelenleg közel 7,6 milliárd földlakó létezik, ami elképzelhetetlen volt Malthus, és talán még Ehrlich számára is. Becslések szerint a 2050-es évekre már 10 milliárd lesz a Föld népessége. Tényleg eljön a tömeges éhezés majd? Mit fogunk enni és inni? Hol fogunk élni?
A válasz egyszerűnek tűnik. Valószínűleg fogunk enni. A gazdálkodók már elegendő ételt termelnek ahhoz, hogy nagyjából 9 milliárd ember megéljen belőle. Lakni valószínűleg úgy fogunk, mint New Jersey-ben: nagyvárosokban, hatalmas agglomerációkban, egymás hegyén-hátán magasabbnál magasabb épületekben. Ez a meglévő ökoszisztémák megsemmisítésével és fajok megszűnésével fog járni.
Vizet is fogunk inni, mert van édesvízkészletünk, de ez csak a Föld 3 százalékát teszi ki, melynek a kétharmadához nem is férünk hozzá. Ha azonban minden esőcseppet befognánk és felhalmoznánk, akkor évente több tízmilliárd liter tiszta állapotú esővízre tehetnénk szert. Ha ez lehetséges lenne – nem az – akkor is a 95 százalékát másra használnánk, nem ivásra és tisztálkodásra. Jelenleg a Föld édesvízkészletének a 86 százalékát csak étkezésre használjuk fel. A víz táplálja a növényeket és itatja az állatokat, amelyeket elfogyasztunk. De nem csak a vízzel van probléma, hanem a mezőgazdasági termelés is rejteget kihívásokat.
Az ENSZ közepes szintű prognózisa szerint 2100-ban előreláthatólag 10,9 milliárd ember fog a Földön élni
A népességnövekedés eltérő üteme jelentősen átrendezi a Földön a népességarányokat. A népességnövekedés több, mint 90 %-a a legszegényebb országokban fog bekövetkezni, és ezen belül is 90 % a már ma is túlnépesedett városokban. Bár a népességnövekedés tárgyalásakor a figyelmet leginkább a fejlődő országokra fordítjuk, nem szabad elhanyagolnunk a fejlett országok népességnövekedését sem, tekintettel arra, hogy annak hatásai az egy főre eső fogyasztás sokszorossága miatt sokszoros. Bár a népességnövekedés több, mint 90 %-a a fejlődőben lévő országokban fog bekövetkezni, ennek a fejlett országokban is igen erős társadalmi, gazdasági és környezeti hatása lesz. Például: munkanélküliség az illegális bevándorlás és illegális munkavállalás miatt; a külföldi népességnövekedés megnöveli az élelmiszerexportot, ami ugyan rövid távon jól jöhet az élelmiszer termelőknek, de hosszú távon negatív hatással van a termőtalajra; az őserdőkben élő növények között nagyon sok – még fel nem fedezett – gyógyszeralapanyag van, amelyeket az őserdők kipusztításával egy időben pusztítunk el; ugyancsak az őserdők kipusztítása (mezőgazdasági terület nyerése céljából) az üvegházhatás fokozódásához vezet, ami viszont az egész Föld éghajlatára hatással van.
Becslések szerint egy embernek a kulturált életfeltételeihez 800 négyzetméter térre (út, iskola, lakás, kórház, börtön stb.) van szüksége. Ha az emberi népesség növekedésének ütemét változatlannak tételezzük fel, 500 év múlva 1 négyzetméter állna rendelkezésre csupán, minden ember számára. E matematikai játék rámutat a jelenlegi tendencia tarthatatlanságára. Az állattenyésztők és biológusok által jól ismert jelenség, hogy a zsúfoltan tartott állatok idegessé, agresszívvé válnak, és látszólag minden ok nélkül tömegesen egy-egy egyedre támadnak és azt felfalják (kannibalizmus). A világon végigsöprő erőszakhullám, a fiatalokból összeverődő bandák garázdálkodásai, józan ésszel megmagyarázhatatlan kegyetlenkedései sok tekintetben rokon vonást mutatnak a túlzsúfoltan tartott állatok kannibalizmusával. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a túlzsúfoltan, nyomorszinten élő embereknél személyiségtorzulás jöhet létre rendkívül nagy társadalmi veszélyességgel
A túlnépesedés egy folyamatsor első láncszeme, mely az élelmiszer termelés fokozott növekedésének igényét támasztja, és végül is elsivatagosodáshoz, az élelmiszer termelés képtelenségéhez vezet, ezzel elfojtva önmagát. Ezen folyamatsor lépései: túlnépesedés – állatok számának növekedése – növényzet felélése, taposás – tömődött talaj – növényzet kipusztulása – a talaj vízkapacitásának csökkenése – csapadékvíz elfolyik – talajvíz szintje csökken – a növényzet nem újul meg – a talaj erodálódik – és végül elsivatagosodik. A Szaharától délre fekvő Száhel-övezetben ökológiai menekültek milliói kényszerülnek az élelem- és vízhiány miatt lakóhelyükről elvándorolni.
Az ökológiai krízishelyzet három fázisa
A biológiában jól ismert jelenség, hogy ha egy-egy faj hirtelen elszaporodik, azt mindig az összeomlás, a faj egyedszámának katasztrofális csökkenése követi.
Igen nehéz annak megállapítása, hogy a Föld hány millió embert képes eltartani. Egyesek szerint az emberiség már túllépte a Föld hosszú távú eltartó képességét, egy fenn- nem-tartható helyzetet teremtve ezáltal. Mások szerint minőségi és/vagy technológiai változás fog bekövetkezni az élelmezésben, nem kell mennyiségileg ugyanolyan mértékben növelni a termelést, mint ahogyan a népesség szaporodik. Annak alátámasztására, hogy valóban meghaladjuk a Föld eltartó képességét: ma az emberiség 1/6-a (kb. 1 milliárd ember) nyomorban él. Sem otthona, sem másnapra való élelme nincsen. További kb. 2 milliárd ember él nagy szegénységben, alultápláltan. Sok városban például négy család lakik két szobában, és másik 25 családdal osztozik egy vízcsapon
A természeti erőforrások előbb-utóbb kimerülnek, de a népességnövekedés egyelőre megállíthatatlannak tűnik Ahogy nő az ipari és mezőgazdasági termelés, és nő az élelmiszer termelés, úgy egyre több hulladék termelődik, amely hulladék mennyisége meghaladja a természet hulladékbefogadó képességét. Meglepő lehet, de az emberiség történetében már láttunk példát arra, hogy egy viszonylag jól elszigetelt közösségnek mi a sorsa, ha durván és nyilvánvalóan megsérti a környezeti határokat.
Megoldási lehetőségek:
Az elszegényedők száma évente egyre nő. Sok megfigyelő úgy gondolja, hogy az emberiség létszáma növekedésének megállítása elengedhetetlen a további szenvedés és környezetszennyezés csökkentésére.
A népesség számának stabilizálására az egyik eszköz a gazdasági fejlődés. Emellett elsősorban a családtervezésnek van jelentős szerepe.
Először is annak módját kell megtaláljuk, hogy hogyan tudjuk a Föld népességének számát stabilizálni. Tekintettel arra azonban, hogy egyes tudósok véleménye szerint a mostani populáció már meghaladja a Föld eltartó képességét, hosszú távon csakis a népesség számának csökkentése lehet a megoldás. Meg kell tehát találni a humánus útjait az emberiség számának csökkentésének. Egy svéd kutatócsoport által 1996-ban végzett tudományos vizsgálat amely a Föld népességére vonatkozott, 2-2.5 milliárdra becsüli az ideális népességet. Ennek gyakorlati megvalósítása igen reménytelennek tűnik, hiszen az emberi butaság, a régi megszokások, vallás, hiedelmek stb., mind gátját fogják szabni. Mindennek ellenére el fog jönni a szükség ideje, amit nagy valószínűséggel meg fog előzni egy hatalmas tömegnyomor a Földön.
A születésszabályozásnak három akadálya van: pszichológiai és kulturális, képzési (képzetlenségi) és vallási. A pszichológiai korlát abban nyilvánul meg, hogy a fejlődő országokban a gyermekek száma gyakran a nő társadalmi státusát határozza meg. A gyerekek biztosítékul szolgálnak szüleik öregkorára, és mivel magas a gyermekhalandóság, a párok alaposan bebiztosítják magukat. Indiában az átlagos gyermekszám 4. Képzési akadálya a születésszabályozásnak, a képzetlenség. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a képzettsége az anyának, annál kevesebb gyermeket vállal. Ennek elsősorban az az oka, hogy a képzés időt vesz igénybe (4. ábra).
A fejlett országok lehetőségei a népesség számának csökkentésére:
- Stabilizálni a népességnövekedést a bevándorlás megállításával, valamint több pénzt és gondot fordítani a szexuális felvilágosításra az általános iskolákban.
- Anyagi segítséget nyújtani a fejlődő országoknak, hogy a mezőgazdaságukat és a megfelelő iparukat fejlesszék. Ezzel a szegények és a gazdagok közötti szakadék keskenyedni fog.[6]
- Népességszabályozási programok finanszírozása a fejlődő országokban.
A fejlődő országok feladata:
Sajátos nemzeti terveket kell kidolgozni, amelyek több módot és lehetőséget kínálnak a családtervezésre, és ezáltal a népesség növekedésének megállítására. Csak ezekben a helyi sajátosságokra szabott módszerekben lehet a sikert remélni.Finanszírozni az emberek képzését.
Adományokat és jutalmakat adni a kis létszámú családoknak.
A fogamzásgátlásra vonatkozó kulturális tabukat megváltoztatni. Ha sikerül, programjaik sikerét ez nagymértékben fogja növelni.
Fejleszteni az ipart és mezőgazdaságot – elsősorban a vidéki területeken -, hogy lecsökkentsék, illetve megszüntessék az emberek elvándorlását faluról városra. Ez magasabb életszínvonalat, jobb egészséget fog eredményezni, és közvetve fogja befolyásolni a családok létszámát.
Fentiek tanulmányozása képet adhat világunk jelenlegi állapotáról. S csak remélni tudjuk, hogy humánus eszközökkel, józan ésszel és tervszerű életmóddal sikerül gátat szabni a Föld pusztulásának és túlnépesedésének.
Források felhasználásával Major Edit
