Harminc éve tragikus körülmények között vesztette életét a 6 éves nyíregyházi kisfiú, Mencsik Attila. A rendőrség soha nem találta meg a vonatdobálás elkövetőjét.
Mencsik Attila a nagymamájával Nyíregyházáról rokonlátogatásra indult. Budapesten átszálltak egy másik vonatra. Budaörs után a kisfiú odaállt a nagymamája ölébe, mert meg akarta neki mutatni, hol fáj a lába.
Közben nézte a tájat, csak a homloka ért az alig lehúzott vonatablak fölé. A kupé utasai csattanást hallottak, a gyerek pedig annyit mondott: jaj! Összeesett, a fejéből ömlött a vér.
A vonat megállt, de senki sem volt, aki segíteni tudott volna. A nagymama visszavitte a gyereket a pályaudvarra. Ötször élesztették újra, a szíve mindannyiszor dobogni kezdett, de az agya már halott volt. Az édesapa akkor azt mondta: nincs igazság, ha ezért a tettért senki sem fog meglakolni. A család összetört: volt egy segítőkész, eleven, a Kelet-Magyarország szépségversenyét megnyert gyermekük, aki imádta a vonatokat, a motort.Mielőtt elindult, a nyulait és a virágát anyukájára bízta.
Stumpf Ferenc százados, a BRFK Életvédelmi Osztálya 1. számú gyilkossági csoportjának munkatársa elmondta: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem igazságügyi orvosszakértője azt állapította meg, hogy a kisfiú halálát valamilyen kemény tárgy okozta, ám ezt nem találták meg. Az biztos, hogy a gyerek nem hajolt ki az ablakon.
A tragikus hétvégén tizenöt esetben érkezett dobálókról szóló bejelentés csak az érintett vonalszakaszról – a balesetig évente átlagosan 380 esetet regisztráltak –, a százados és kollégái a tragédia után több mint százötven kiskorút és felnőttet hallgattak ki.
A BRFK felhívást bocsátott ki, melyben a lakosság segítségét kérte – mindhiába. Később Takács Miklós fafaragó és több civil szervezet kopjafát állított fel Attila emlékére a budaörsi vasútállomáson.
A rendőrök a nyomozást hét hónappal később lezárták: nem találták meg a halálos vonatdobálás elkövetőjét. 1997 novemberében az Új Kelet megírta, hogy a nyíregyházi bíróság harminc százalékban a MÁV-ot, hetvenben pedig a kő elhajítóját tette felelőssé a tragédiáért. A nem jogerős ítélet szerint a vasúttársaság nem tett meg mindent annak érdekében, hogy ezeket a baleseteket megelőzze. Az ítélet 1998 áprilisában lett jogerős: a Legfelsőbb Bíróság elmarasztalta a MÁV-ot, és több mint 3 millió forint kártérítésre kötelezte. Ám nincs az az ítélet, ami a család gyászát enyhíteni tudta volna.
Forrás: korabeli sajtó
s.k.
