Emlékszem, ahogy a suszter a fogai közül húzta ki azokat a kis kihegyezett fapálcikákat, amiket egy kis kalapáccsal az új talpba belevert. Még az öcsénk vagy a húgunk is sokáig tudta hordani a kinőtt lábbelit, amire egy kerek tengelyből kentük rá a bokszot, kicsit vártunk, majd egy puha kefével tükörfényesre dörgöltük. De lapozzunk tovább: mi volt még nagyon más?
Akkor egy farmer nadrág másfél havi fizetésbe került, de üzletben nem lehetett kapni, csak a fekete piacon, vagy külföldi rokonoktól, üzlettel is foglalkozó sportolóktól.
A kutyákat nem kellett sétáltatni. Kiengedtük a kertkapun, elvégezte a dolgát és ha akart, visszajött.
Szombat délelőtt is dolgoztunk.
Nem voltak bevásárlóközpontok. Szombat hajnalban a piacon vásároltunk, meg a közértben. A húsért sokszor sorba kellett állni.
Sokkal több volt az Istenfélő ember, aki minden vasárnap misére vagy istentiszteletre járt és betartotta hitének szabályait.
Az emberek nem nyolc vagy kilenc, hanem reggel hat órára jártak dolgozni.
A gyerekek gyalog jártak az iskolába.
A villamoson és a buszon reggelente őrült tolongás volt, úgy utaztunk, mint a heringek. Aki már nem fért fel a villamosra, az nem várta meg a következőt, hanem lendületet vett és beljebb tolta a lépcsőn állókat. Fürtökben lógtak a villamoson. Aki busszal járt dolgozni és a lépcsőre szorult, annak vigyáznia kellett a lábára, hogy a harmonikaajtó nyílás közben ne csukja oda. (Pedofilok akkor is voltak, a tömegben észrevétlenül taperolhatták a gyerekeket, akik. mivel gyerekek voltak, nem mertek szólni.)
Húsvétkor illett otthon lenni és fogadni, meg étellel-itallal kínálni a locsolókat.
Az élelmiszerekre nem kellett ráírni az összetevőket, mert a tej tejből, a vaj vajból volt, gyümölcsjoghurt pedig gyümölcsből és joghurtból.
Három forint volt egy három decis kóla, és három forint volt az üveg.
Szinte mindenhol lehetett dohányozni, a munkahelyeken, a vendéglátásban, a vonaton. Mindent és mindenkit átjárt a cigifüst.
A jelzőlámpát villanyrendőrnek hívták, és a gyalogosoknak még volt sárgája.
A szívószálat nem szívószálnak hívták, hanem szalmaszálnak, mert szalmából volt.
Minden apuka ismerte a cserépkályha begyújtásának tudományát.
A nagymamánál a kert végében, a gangos házakban a folyosón volt a vécé.
A nők (egytől egyig) nejlon harisnyát hordtak és hetente fodrászhoz jártak. A fodrászok citromlével vagy sörrel fixálták a tupírozott frizurát.
A vízzel spóroltak, mivel sok helyen még a kútról kellett behordani.
Az Osztapenkónál, ahol az M7-es a Budaörsi útba torkollik, és most négysávos autóút van aluljáróval, ott csak egy zebra volt, jelzőlámpa nélkül.
Nem volt harmincas övezet, és a kis utcák földutak voltak, jókora gödrökkel.
A gyereket nem kellett levinni a játszótérre. Nyári reggelenként összeverődött a környékbeli gyerekcsapat és estére hazaszállingóztak. Napközben pedig egymásra vigyáztak.
Forrás: INTERNET
R. V.
