Az Oszmán Birodalom (oszmán-török nyelven: دولتْ علیّه عثمانیّه Devlet-i Âliye-yi Osmâniyye, mai török nyelven: Osmanlı İmparatorluğu vagy Osmanlı Devleti), az egyik legnagyobb és a legtovább fennálló iszlám világbirodalom, amely évszázadokon át megkerülhetetlen hatalmi tényező volt a világ erőviszonyainak alakulásában …
Anatóliában kezdődött
A 13. század elején, a rúmi szeldzsukok uralta anatóliai területen létrejött egy törzsi szövetség. Harcoltak a betörő mongolok, de éppen úgy a keresztény Bizánc ellen is. A „bégségek” közül kiemelkedett a Bizánci Birodalom határán letelepedett Osmanoglu, más néven Oszmán (1259-1326), aki maga köré gyűjtötte a kóborló türk szabadcsapatokat, erős hatalmi bázist kiépítve Eszkisehir és Bursza körzetekben. A szeldzsukokkal szövetkezve az utolsó szeldzsuk szultántól a „bej” címet kapta, és kihasználva a Bizánci Birodalom hanyatlását, sűrűn betört annak területeire. A gázi harcosok („a hit harcosai”) tömegesen csatlakoztak hozzá, így nagyobb városok ellen is fordulhattak.
1300-as évek
Oszmán halála után fia, Orhán vezetésével elfoglalták Burszát, és a görög közigazgatásra és adóbevételeikre támaszkodva már reguláris hadsereg felállítását tervezték. Lassan létrejött egy új, erős központi hatalom, amely az egyik legnagyobb, de mindenképpen a legtovább fennálló iszlám birodalommá fejlődött, és amely a legnagyobb hatású volt az európai politika történetére: az Oszmán Birodalom.
Hegemóniát szerzett a közel-keleti térségben és hódításaival már az európai államok létét veszélyeztette. Vallása az iszlám szunnita ága volt, 1517-től, az egyiptomi Mamlúk Birodalom megdöntésétől kezdve az oszmán szultánok egyben a kalifa cím birtokosai is voltak. (A kalifa az iszlám legfelsőbb vallási vezetőjének kijáró cím volt, amely eleinte világi főhatalommal is párosult.)
Bécs ostroma
Tudjuk, hogy II. Mehmet oszmán szultán 1453-ban a Bizánci Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt is elfoglalta, majd a törökök haladtak tovább Európában és Bécs elfoglalását is többször megkísérelték. Az 1683-as hosszú és rendkívül véres ostrom során végveszélybe jutott székvárost a keresztény felmentő haderő érkezése mentette meg. A kahlenbergi csatában a török ostromló haderő súlyos vereséget szenvedett és menekülésre kényszerült. A megvert ellenség üldözése során további fontos keresztény győzelmek születtek. Nyilvánvalóvá vált az Oszmán Birodalom katonai erejének hanyatlása. A következő években Ausztria főhercege német birodalmi segítséggel sikeresen elfoglalta Buda várát és megkezdte a török hatalom kiszorítását Magyarországról.
Mi történt az Oszmán Birodalommal a 19. századra?
A keresztény világ ellentámadásának hatására a területeit fokozatosan feladni kényszerülő birodalom, belső ellentmondásainak is köszönhetően, a 19. századra már nem tudott lépést tartani Európa politikai és gazdasági fejlődésével, és válságok sorozatát élte meg, „Európa beteg emberének” nevezték, gyakorlatilag félgyarmati sorba került.
A modern kori Törökország
Törökország, illetve a Török Köztársaság közvetlen története az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekkel, az Oszmán Birodalom bukásával és a török függetlenségi háború kitörésével kezdődött, s következményeképp 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot. Az új állam első néhány évtizedében Mustafa Kemal Atatürk pártja, a Köztársasági Néppárt egypártrendszerben kormányzott, később megalakultak az ellenzéki pártok és a török parlament hagyományosnak mondható demokratikus módon irányította az országot.
A köztársaság történetében többször fordult elő katonai puccs, amelyek során a török hadsereg magas rangú tábornokai megdöntötték a kormányt, sokszor statáriumot vezettek be, és csak az ország helyzetének stabilizálódása után írtak ki újabb demokratikus választásokat.
Jelenleg a konzervatív, iszlámbarát irányvonalat képviselő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) kormányoz, a köztársasági elnök Recep Tayyip Erdoğan, aki egyúttal a miniszterelnöki funkciókat is betölti.
(SzK)
A címképen Gül baba szobra Budapesten, a türbe közelében.
