Hogyan győzzük le félelmeinket?

2021-03-24 | Közélet
Egyre többünk rokonai, barátai válnak érintetté a járványban, növekszik a szorongásunk. Miként egyensúlyozhatunk veszély- és biztonságérzet között? Hogyan támogassuk gyermekeinkben az óvatos, mégis bizalommal teli viselkedést?

Ráadásul a rettegés ledermeszt és cselekvésképtelenné tesz bennünket. A teljes izoláció nem tartható fenn hosszasan, a bezárkózás, mozgáshiány miatti hangulatromlás jelei hamar megmutatkoznak felnőttnél és gyermeknél egyaránt.

Én tehetek róla!

Rossz hangulatunk gyakran jár együtt önmagunk téves hibáztatásával, amely bűntudatot és szégyent hoz magával. „Ha a környezetemben megfertőződik valaki, biztosan miattam fog.” „Semmit sem tehetek magamért és másokért.” „Amilyen szerencsétlen vagyok, tuti megbetegszem.” „A jövő sötét és kilátástalan.” Ezek a feltételezések és logikailag hibás gondolatok hamar depresszióhoz vezethetnek, amely tehetetlenségben, panaszkodásban, inaktivitásban megnyilvánulva szintén nem visz bennünket előre a megküzdés ösvényén. Sőt, a stressz kiváltotta szorongás és hangulatzavar növeli a megbetegedés kockázatát!

Hogyan vegyük fel a harcot a rossz gondolatokkal?

Vegyük észre őket! Logikai hibát tartalmaz minden túláltalánosítás („Mindenki meg fog fertőződni.”), megbélyegzés („Az óvintézkedések haszontalanok.”), a negatívumok kihangsúlyozása („Akármit csinálnak, nem lehet megfékezni a terjedést.”), a pozitívumok alábecsülése („Hiába van elég lélegeztetőgép, az még nem megoldás.”), a fekete-fehér gondolkodás („Most vagy csukják be az országot két hónapra, vagy hagyjuk az egészet, mint a svédek!”), a jóslatokba bocsátkozás („Még két év múlva is ettől fogunk szenvedni!”), mások gondolataiban olvasás („Biztosan azt hiszik rólam, hogy fertőző vagyok.”), az érzelmeink alapján történő következtetés („Úgy félek, tudom, nagy baj lesz!”), a katasztrofizálás („Ha elkapom a vírust, nekem annyi!”) és még sorolhatnánk. Felismerhetőek, hiszen nyomukban jár az aggodalom, szomorúság, félelem, bűntudat, harag, szégyen, kilátástalanság, reményvesztettség.

Próbáljunk bizonyítékokat találni a fenti állítások mellett és ellen! Mi támasztja alá például azt, hogy én fogom megfertőzni a környezetemet? Igen, már máskor is megfertőződtek a családtagjaim, amikor influenzás voltam, de általában egyszerre többen betegek, másoktól is összeszedhették, illetve én is elkaphattam a szeretteimtől a vírust. Rajtam kívülálló okok miatt is megbetegedhetnek.

Találjunk reálisabb gondolatot! A bizonyítási eljárás általában elvezet egy valóságosabb megfogalmazáshoz, aminek következtében kissé megnyugszunk, csökken az önvád. Például: „Lehet, hogy megfertőzök valakit önhibámon kívül, de sokat tehetek azért, hogy egészségesek maradjunk.” vagy „Nincs mindenre befolyásom, de amit tudok, azt megteszem a betegséggel szemben.”

Miként segítsük gyermekeinket az aggodalmaikkal való megküzdésben?

  • Maradjunk higgadtak, mert így a mi mintánkat követve ők sem fognak túlzottan aggódni!
  • Figyelmeztessük őket a veszélyre, de utána rögtön tanítsuk is meg, hogy hogyan kerülhetik el a bajt! Mutassunk példát!
  • Ne adjuk nekik tovább saját negatív gondolatainkat! Helyette cáfoljuk meg, és reális, pozitívabb vélekedésre cseréljük le azokat!
  • Mesés-játékos formában tanítsuk meg nekik a helyes megküzdést! Mondhatunk történeteket a saját életünkből, amikor sikeresen vettük fel a harcot a nehézségekkel, és felidézhetjük az ő korábbi győzelmeiket is.

Forrás: Balkuné Szűcs Emese pszichológus Képmás magazin

Megosztás