A Hunyadi László Erkel Ferenc három felvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján. Ősbemutatójára 1844. január 27-én került sor a pesti Nemzeti Színházban, nem sokkal megelőzve az 1848-as szabadságharcot.
Erkel Ferenc 1844-ben, a reformkor tetőpontján komponálta hazafias operáját, mely a magyar történelem egyik zűrzavaros periódusára koncentrál, a nándorfehérvári diadalt követő napokban. A Hunyadiak korában játszódó mű hőse azonban nem a híres törökverő, Hunyadi János, vagy a későbbi Mátyás király, hanem a vérpadra lépő fiatal lovag, László. A kortárs nézők lelkesen fogadták a művet, mivel nem is annyira titkolt áthallásokat tartalmazott saját koruk politikai viszonyaira; természetesen az olasz és francia mintákat, valamint a verbunkos hagyományokat követő zene is megtette hatását.
Nem történelem órára hívom a kedves olvasót, csupán gondolataimat szeretném megosztani. Az ominózus telt házas előadás 2018. március 17-én volt az Erkelben. Oberfrank Péter karmester vezényletével, a nyitánnyal indult az előadás. Fekete öltönyös férfiak hada lepi el a színpadot, kezeikben bőrönddel, utazásra készen, egy repülőtéren. A bőröndökben a magyar korona, a jogar a palást és dokumentumok. A nézőkben meghűl a vér, már megint egy újkori rendezés gondolja mindenki, amit valljuk be, kevesen szeretnek. Hiába a gyönyörű zene oda lesz az illúzió, hiszen Hunyadi László története 1457-ben játszódik! Oda semmiképp nem illik a XXI. század divatos fekete öltönye és a hegyes orrú szűk cipők sem!. De hirtelen a fekete ruhás öltönyös férfiak hátat fordítanak a közönségnek, a vetített háttérben feltűnik egy közeledő utasszállító gép, hatalmas szárnyai már-már a színpadot súrolják. Úgy tűnik mindannyian erre várnak. A repülő gép megérkezik és fekete holló formát öltve, landol. A férfiak ledobják öltönyeiket és karddal kezükben korhű fegyverzettű ruhákban állnak előttünk és megkezdődik az előadás, Hunyadi László szomorú története.
Hunyadi László legendája mindenki előtt ismeretes, hiszen a történelem órák egyik témája volt és reméljük ma is az.
Hunyadi János a törökverő, aki Nándorfehérváron győzte le a törököket. Fiai Mátyás és László szintén nevet szereztek a történelem színpadán. László, apja Hunyadi János halála után 1456-ban került a Hunyadi család és párt élére, ezzel együtt nagy politikai erőt képviselt és a nép körében is közkedvelt volt. Hunyadi László jegyese Garai nádor lánya, Mária volt, és számos támogatóval rendelkezett elsősorban a köznemesség soraiból. Az uralkodó, V. László király biztosította Hunyadit, hogy mellettük áll, de ez nem tartott sokáig, mivel Hunyadi László nem akart lemondani jelentős hatalmáról és a birtokukban lévő várakról, amiket a király és az őt irányító főúri liga követelt. Közben a főurak, elsősorban az V. László királyt befolyásoló Cillei Ulrik és a Hunyadiak között egyre inkább elmélyedt az ellentét. Cillei szervezkedését Hunyadi László ellen leleplezték, később egy tisztázatlan vita során Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. V. László király esküvel büntetlenséget ígért, és Lászlónak adta atyja minden tisztségét. Ezután azonban az uralkodó mégis megszegte esküjét, Budára rendelte Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást, valamint néhány hívüket, és börtönbe vetette őket. Az események hatására a Hunyadi párt –Szilágyi Erzsébet és testvére Mihály vezetésével – polgárháborús helyzetet teremtett.
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve rövidesen kimondta, hogy Lászlót fővesztésre ítéli gyilkosságért és felségárulásért, és 1457.március 16 -án Budán, a Szent György téren lefejezték.A legenda szerint a hóhér háromszor sújtott le rá pallosával, de Hunyadi nem halt meg. A hagyomány szerint ilyen esetben a királynak kegyelmet kellett volna adnia, V. László ezt azonban nem tette meg, majd parancsára a bakó negyedszerre is lesújtott, ekkor már nem hibázott. Budán temették el. Mátyás 1458-ban kihantoltatta, és Gyulafehérvárott apjuk mellett helyezte ünnepélyesen örök nyugalomra fivérét.
Idáig a történet és a legenda. Az előadás, az énekesek gyönyörű hangja még sokáig kísért bennünket hazafelé, miközben igyekeztünk megfejteni a rendező üzenetét. Valóban semmit sem változtattak az eltűnő év századok ? Valóban csak ruhát cseréltünk, élünk a XXI. század technikai lehetőségeivel, azok csodáival, élvezzük a metrót, a repülőgépet, az elektromos autókat és még sok ezernyi mást, de rossz természetünk továbbra is megmaradt? Szeretném hinni, hogy nem így van, és mi emberek tanultunk a múltból és megjavultunk. Nem vagyunk intrikusok, irigyek, gyűlölködők és hatalomvágyók. Ha ezek egyike sem igaz már ránk nézve, akkor tulajdonképpen milyenek vagyunk?
Major Edit
