Paulik Zsófia múzeumpedagógus kedvesen fogadta a gyerekeket. Az asztalon elhelyezett dolgokból – szalvétából, színesekből, ragasztóból, -mindenki választhatott kedve szerint. Aki tojást hozott magával, azt díszíthette, de talált ott műanyagtojást is, amit húsvéti mintás szalvétával vonhatott be. A kisebbek szívesen színeztek kinyomtatott ablakdíszeket.
A nagyobbak írókával, méhviasszal díszítették a tojásokat, amit később vöröshagymahéj vagy lilakáposzta levébe mártottak.
-Ezek a festékek nem szintetikusak, hanem természetes alapanyagúak. – hívta fel a gyerekek figyelmét Michelberger Katalin tanárnő. – Így sokkal egészségesebbek.
Míg a gyerekek barkácsoltak, addig az asszonykör tagjai ugyanazt tették a közösségi teremben. Szebbnél szebb dekorációk, tavaszi, húsvétváró ajtódíszek és barkaágra felakasztható hímestojások készültek hagyományos, ősi mintákkal díszítve.
Külön köszönet Komjád Jánosné Margónak, aki nagy szakértelemmel és türelemmel tanította a felnőtteknek a tojások díszítését.
A vidám kézműveskedést sonkakóstoló követte. A sonka a februári disznóölésből való.
Közben nem feledkeztek meg a gyerkőcökről sem. Tálcákon kis sonkás szendvicseket hoztak be, és kínálták őket.
A lurkók a munkákat hazavihették és mindenki kapott két csokitojáskát is.
Jó hangulatú, eredményes program volt ez a húsvét előtti készülődés és nagyon jó volt ismét együtt ráhangolódni a közelgő ünnepekre.
s.k.
