Az önkéntes egyszerűség (más néven minimalizmus vagy tudatosan egyszerű életmód) számos különböző, önként vállalt cselekvés és stratégia gyűjtőfogalma, amellyel az egyén tudatosan szembehelyezkedik a fogyasztói társadalom tendenciájával. Jellemzője, hogy az egyén megelégszik azzal, amire szüksége van, szemben azzal, amit meg akar szerezni magának. Egyre több követője van világszerte.
Jó, ha vásárláskor viszünk magunkkal többször használatos zacskókat. (Amiben előtte kifli volt, az jó lesz az almának, utána a burgonyának.)
Kerülöm az agyoncsomagolt árut, főleg az előre csomagolt húsokat. (Azt gyanítom, hogy van bennük tartósítószer bőven)
Nálunk ételt nem dobunk ki. Ami marad, felhasználjuk másnap.
Nem veszek palackos ásványvizet, hanem csapvizet iszom. Szezonális gyümölcsöket, zöldségeket vásárolok, és amikor a dömpingje van, akkor vegyszermentesen befőzök télire. Így sokkal olcsóbb és egészségesebb is.
Nem égetem feleslegesen a villanyt és nem fűtöm fel a nappalit 19-20 foknál magasabb hőmérsékletre. A hálószobában egész télen nem kapcsoltam be a radiátort, éppen ezért remekül aludtam.
Természetesen a vízzel is takarékoskodom, például a gyümölcsmosó vízzel megöntözöm a szobai virágaimat. A kertemben összegyűjtöm az esővizet. Ugyanott komposztálok is.
Nem cserélem le a ruhatáramat évenként és a bútoraimat sem, csak azért, mert kiment a divatból.
Tudom, hogy a fiatalok szeretik a márkás, új dolgokat. A mértékletesség határán belül nincs is azzal semmi baj. De amikor már a „vedd meg, használd és dobd el” csapdájába esnek, az már veszélyes. Én ezt így szabom magamra:”vedd meg, használd , amíg tönkre nem megy.”
s.k.
