A Szentatya december 25-én délelőtt ünnepi szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter-bazilikában Urunk születésének főünnepén.
A „test” az a radikális mezítelenség, amely Betlehemben és a Golgotán még a szótól is meg van fosztva; ahogyan nincs szava megannyi testvérünknek sem, akiket megfosztottak méltóságuktól, és némaságra ítéltek. Az emberi test gondoskodást igényel, befogadást és elismerést kér, gyöngédségre képes kezeket és figyelemre kész elmét keres, jó szavakra vágyik.
„A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,11).
Íme, az a paradox mód, ahogyan a béke már közöttünk van: Isten ajándéka bevon, befogadást keres, és odaadásra indít. Meglep bennünket, mert kiteszi magát az elutasításnak; lenyűgöz, mert kiragad a közönyből.
Valódi hatalom az, hogy Isten gyermekeivé válhatunk: olyan hatalom, amely mindaddig eltemetve marad, amíg távolságot tartunk a gyermekek sírásától és az idősek törékenységétől, az áldozatok tehetetlen hallgatásától és azok lemondó melankóliájától, akik elkövetik a rosszat, amit nem akarnak.
Amint a szeretett Ferenc pápa írta – hogy emlékeztessen bennünket az evangélium örömére –: „Olykor kísértést érzünk arra, hogy olyan keresztények legyünk, akik óvatos távolságot tartanak az Úr sebeitől. Ám Jézus azt akarja, hogy érintsük meg az emberi nyomorúságot, érintsük meg mások szenvedő testét. Le kell mondanunk azon személyes és közösségi menedékek kereséséről, amelyek lehetővé teszik, hogy távol maradjunk az emberi dráma gócpontjától. Így valóban elfogadjuk, hogy kapcsolatba lépjünk mások konkrét életével, és megismerjük a gyöngédség erejét” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 270).
A teljes anyag ITT olvasható.
(SzK)
