Két hét alatt kétszer

2021-09-11 | Budaörs
Az augusztusi kirándulást követően szeptember elején is útra kelt a Budaörsi Nyugdíjas Polgári Egyesület csapata.

A buszon Siklós Endre társunk a környék neves szülötteiről mondott érdekes tudnivalót.

Első utunk Bodajkra vezetett.

A Bakony aljában, a Móri-árok peremén fekvő település napjainkban is jelentős, amely kiváló idegenforgalmi lehetőségekkel büszkélkedhet. Az itteni Szent-kútról az a legenda terjedt el, hogy vize hétévenként elapad, majd újraindul. Bodajk szent kútját vallásos tisztelet vette körül, vizének gyógyító erőt tulajdonítottak. több száz gyógyulás köszönhető neki. A hagyományok szerint többször is elzarándokolt ide Szent István és Szent Imre is, de járt itt Szent Gellért és Szent László király is. A legősibb magyar zarándokhely amelyet az első magyar szent család – Szent István családja – szeretett meg és emelt ilyen rangra. A legenda szerint Szent László 1090-ben úgy állította meg a Székesfehérvárra betörni készülő pogányokat, hogy keresztet vetett rájuk.

A szentkút melletti barokk stílusú Nagytemplomot 1744-ben Segítő Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A Nagytemplom Mária-kegyhely.

2020-ban az ezeréves kegyhelyen a templom, az épületegyüttes és környezete a modern kor technológiájával felújítva, méltó lesz ahhoz a múlthoz, amiben született, tisztelve a kort, az időt, és a kegyhelyet. A projekt keretében teljesen felújították a templombelsőt, megújult és kibővült a templom melletti zarándokudvar.

Meghallgattuk barátságos idegenvezetőnk tájékoztatóját, elismeréssel jártuk körbe a gondosan rendben tartott udvart és imádkoztunk a gyönyörű templomban.

Hamarosan elérkeztünk Fehérvárcsurgóra, hiszen csak 4 km-re fekszik Bodajktól. Fő látnivalója , a Károlyi -kastély egy 50 hektáros ősfás parkban fekszik. A sokat megélt egyemeletes klasszicista épületet 1844-ben a régebbi kastélyépület felhasználásával Károlyi György építtette, Heinrich Koch bécsi építész tervei szerint. A munkálatokban a fiatal Ybl Miklós is részt vett. A II. Világháború idején óriási károkat szenvedett. Mint idegenvezetőnk szakszerű tájékoztatásából megtudtuk, 2014-ben a Nemzeti Kastélyprogram keretében megújult a kastély épülete, belső udvara és parkja.

Időben Mórra értünk, az ezerjó városába, ahol már várt egyik társunk nagy tudású ismerőse. Bevallotta, hogy ő még nem vezetett csoportot, végzettségét tekintve építész. Viszont a városnéző buszos séta alatt annyi érdekes dolgot tudtunk meg tőle, hogy az egy hivatásos idegenvezetőnek is dicséretére vált volna. Nem csak építészetileg mutatta be a várost, hanem földrajzilag, történelmileg is remek tájékoztatást kaptunk. 1758-ban Mór Mária Teréziának köszönhetően mezővárossá lett. Ő telepítette be a svábokat a török hódoltság miatt elnéptelenedett Mórra. 1984-ben – akkor 100. magyar városként – városi rangot kapott.

A város neves szülötte Wekerle Sándor. Ő volt az első magyar polgári származású miniszterelnök. Württembergi eredetű sváb polgári családból származott. A város központi terén, az Erzsébet téren állították fel egész alakos köztéri emlékművét, Nagy Benedek alkotását. Felállítás éve: 2011.

Innen egy rövid sétával a Kapucinus Templomhoz értünk, amit „német templomnak” nevez a köznyelv. Ugyanis ide jártak-járnak a katolikus, jórészt sváb származású hívek.

A templomban egy kapucinus barát fogadott és szívvel-lélekkel mesélt a templom történetéről és a rendről.

A rendház és a templom 1701-ben készült el, és rövid időn belül valóságos kapucinus központtá vált.

A kapucinus rendet 1528-ban alapították. Követői a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalmát gyakorolják. Jellemző a rendre a mondat: „Ahová senki sem akart elmenni, elment a kapucinus”. Bármilyen apostoli munkát is folytassanak, a kapucinusok – Assisi Szent Ferenc példája nyomán – igyekeznek szolgálni embertársaikat.

1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásával a móri kapucinusoknak is el kellett hagyniuk rendházukat, hogy helyüket világi papok vegyék át. A szerzetesek csak 1989 őszén térhettek vissza Mórra, ahol erőfeszítéseiknek köszönhetően összefogással sikerült a kolostort, valamint a templomaikat kívülről és belülről is rendbe hozatni, illetve a plébániai életnek új lendületet adni.Búcsút mondtunk az atyának, aki készségesen, humorral megfűszerezve válaszolt a kérdéseinkre.

Programunk a továbbiakban a nevezetes ezerjó megismerésével folytatódott. Erre remek helyszínt találtak a szervezők, – a Frey pincét. Az ötféle bor kóstolgatása mellett kedélyesen elbeszélgettünk a házigazdával.

-Családi borászatunkat, Frey Pince néven – a 300 éves móri sváb szőlőkultúra hagyományaira támaszkodva – 1993-ban alapítottuk, jelenlegi pincénk megvásárlásával. Családunk már ezt megelőzően is – több generációra visszamenőleg – foglalkozott szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Összesen mintegy 7 hektár, szinte kizárólag saját tulajdonú szőlőültetvényt művelünk, melynek nagy része a Móri Történelmi Borvidék legjobb minőséget adó, ún. Csóka dűlőjében található. Az épület ékessége az 1809-ben készült, St. Johannes névre keresztelt bálványprés. – tudtuk meg Frey úrtól.

Érdemes volt lemenni a pincébe, ahol a hagyományos és a modern tárolást láthattuk.

A művelt ember itala a bor” – ez a jelszavuk. Frey úr nem kis büszkeséggel elmondta, hogy a több generációs családi hagyomány folytatódik, jó kezekben marad a vállalkozás, hiszen már az unokája is borászatot tanul.

Szerencsés hazaérkezésünket megköszöntük Görgényi Gábor buszvezetőnknek.Ugyancsak köszönetet mondtunk az út szervezőinek, Frank Anikónak és Istvánnak, és a móri program szervezésért Kisberk Tamásnak.

Fotó: Nagy Anna

s.k.

Megosztás