Kora reggel még csak két komp járt, de visszafelé, a kora délutáni órákban, már négy, és szinte egymást kergették a hajók. Ez teljesen indokolt volt, hiszen hosszú autósorok várakoztak az átkelésre.
Érdekelni kezdett balatoni kompunk története, így kicsit utánanéztem. Csak néhány érdekes információ, először a BAHART honlapjáról:
A Balaton egyetlen révátkelője Szántódrév és Tihanyrév között található, ahol kompjaink folyamatosan szállítják a gépjárműveket és utasokat egész éven át. A kompok egész évben üzemelnek, csak szélsőséges időjárás és kedvezőtlen jégviszonyok esetén nem indulnak. A forgalmasabb időszakokban a menetrend felfüggesztésével sűrítjük járatainkat, így biztosítva, hogy a lehető legrövidebb időn belül elérd a túlpartot.
A www.balatonica.hu oldalon a múltról is sok adatot megtudhatunk, ebből néhány:
– „Már a római korban is járt átkelőhajó a tó legkeskenyebb részén, a mai Tihany és Szántód között, az északi parton, a víz mentén haladó hadiút elérése céljából. Természetesen ez egy evezővel ellátott vitorlás volt csupán és jelentősége is kisebb volt, mivel kevés személyt szállíthatott csak, némi áruval együtt. A Tihanyi apátság felépülte után lett fontosabb a vízi út fejlesztése, hiszen az apátság birtokainak jó része a déli parton helyezkedett el. A 12. században már mindkét oldalon létesült egy-egy révfalu. A komp nagyobb lett, szekeret is elbírt, de folyamatos közlekedésről még ekkor sem beszélhettünk. Az ideje nagy részét a védett tihanyi öbölben töltő vitorlás átkelőhajó csak akkor indult útnak, ha utas érkezett. Ezt a déli partról füstjelekkel adták a tudtára. Külön tudták jelezni, ha gyalogos vagy fogat érkezett, de azt is, ha sietős az átkelés, ekkor a több pénz reményében gyorsan átkeltek a révészek Szántódra.
Ez a gyakorlat tulajdonképpen a 19. század végéig fennmaradt, ám a múlt század húszas éveire már kellőképpen megnövekedett a forgalom. 1927-ben, a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. budapesti telephelyén megtervezték és legyártották a KOMP I. nevű motoros hajót, amelyet darabokban szállítottak le a Balatonig. Balatonfüreden, a Balatoni Hajózási Rt. hajóépítő műhelyében szerelték össze. Ez az átkelőhajó mintegy 8 autót tudott szállítani. Érdekessége volt, hogy a motorja középen helyezkedett el, kihajtással a hajó mindkét végére…
A tovább növekvő idegenforgalom miatt 1960-ban határoztak egy újabb átkelőhajó építéséről (egy év múlva átadták), aminek először a KOMP II. nevet adták, majd 1969-től Kisfaludy Sándorra keresztelték, ez már egy 35 méteres, nagy teherbírású hajó volt, alkalmas az Ikarusz autóbuszok szállítására is…
Közben, 1964-ben megépült a következő, nagyon hasonló, KOMP III. nevű hajó, amit 1966-ban Kossuth Lajos-ra kereszteltek…”
Aki a teljes történetre és sok régi képre kiváncsi, kattintson IDE!
Az eddigi egyetlen kompbalesetről is, amely az 1970-es évek elején egy nagy balatoni vihar következménye volt, ugyanott olvashatnak.
A négy, napjainkban közlekedő komphajóból kettőt, a legújabbakat, két éve kapta szeretett Balatonunk.
SzK
