Céljuk Lengyelország újjászervezése volt, szabad és demokratikus választások megtartása. A „kiátkozott katonák” (nevezhetjük őket elátkozott vagy rendíthetetlen katonáknak is) nem csak a harcokban vesztették életüket. Az antikommunista ellenállókat gyötrelmes kínzásoknak vetették alá, hamis vádak alapján elítélték, börtönbe zárták, meghurcolták. Bár a Lengyel Népköztársaság konzekvensen ki akarta törölni őket a kollektív emlékezetből, a lengyelek nem feledték hőseiket.
Emlékük a 90-es években új életre kelt. Ekkor született meg a “Kiátkozott Katonák” fogalma, a történészek pedig komolyan belefoghattak a kutatásba. Annak a napnak évfordulóján, amelyen a mokotówi börtönben (Varsó) kivégezték a Szabadság és Függetlenség Egylet vezetőségének utolsó hét tagját 1951. március 1-én, ünnepelik Lengyelországban a Kiátkozott Katonák Nemzeti Emléknapját. A Kiátkozottak története ma az önrendelkezésért folytatott harc története, a bátorság és a szabadságvágy szimbóluma.
Megjegyzés: Az utolsó „katonát”, Józef Franczakot (álneve: Lalek volt) 1963. okt.21-én (!) végezték ki.
SzK
