A Magyar Kolping Szövetség országos világi elnöke, Bánhidy Vajk volt a „felbújtónk”, egyben csodálatos ötletgazdánk, idegenvezetőnk, kísérőnk a három nap alatt ezen a gyönyörű tájon, Dunánk kanyarulataiban.
Az esztergomi várhegyet a 971 táján fejedelmi trónra került Géza választotta központi helyéül és itt született fia, Vajk, a mi Szent István királyunk, akinek a vár szintén legfontosabb székhelyévé vált. Később érseki központ lett, amíg 1543-ban a törökök kezére nem került… Mária Terézia idejében kapta vissza a helyet az érsekség. A mai székesegyház építését a 19. század első felében kezdték meg.
Első napunkat a legkorábban kinyitó múzeummal kezdtük Esztergomban: a Duna Múzeummal. Nem bántuk meg.
Hihetetlen gazdag, ötletes, mindig a megfelelő hangulatot árasztó termeken haladtunk keresztül – és hazánk vizeiről, régen és ma, szinte mindent megtudtunk. Árvizek, lecsapolások, vízfelhasználás, a víz természete, ipari eszközök… interaktív bemutatók sora tarkította a termeket. E néhány kép keveset tud visszaadni ebből az élményből. (Képgaléria ITT található.)
És megtaláltuk az Ulmer Schachtelt, az „ulmi skatulyát” is, amellyel Németországból sok bevándorló érkezett a 18. században Magyarországra.
Ezután – a napokban újra megnyílt, felújított Keresztény Múzeum valószínű első csoportos látogatóiként – fantasztikus időutazásban és lelki élményben volt részünk. Korokat és országokat átívelő kiállítást láttunk és a képek, tárgyak szívhez szóló bemutatását kaptuk egy kedves hölgytől, aki – mint megtudtuk – nyugdíjas évei előtt az ifjúságot oktatta.
Hogyan mutatták be Jézus életét, Máriát, a szenteket a különböző korok festői, nagy egyéniségei? Nagyon gazdag és értékes kiállítás.
Utunk ezután a török időkből itt maradt dzsámihoz vezetett, ahol éppen rózsa-napot tartottak, így megkóstolhattunk egy ízletes rózsaitalt is.
Finom ebéd után a Duna-partra siettünk, hogy ne késsük le az egy órás sétahajózást. Csodálatos esztergomi Bazilikánkat és a Várhegyet így több nézőpontból is megcsodálhattuk. A fákkal sűrűn borított folyópart látványa sem andalított el, hiszen az ének is megmondja: Hej, Dunáról fúj a szél… A szél most sem maradt el.
Délután elfoglaltuk szállásunkat, majd kis pihenés után egy helyi kuriózum-helyet kerestünk fel elnökünk jóvoltából: volt finom magyaros hidegvacsora, finom borok és rengeteg vidám történet, amelyet közösségünk tagjai megosztottak egymással.
A második napot szentmisével kezdtük az esztergomi ferences Szent Anna templomban.
Itt van kiállítva a 20 éve elhunyt Szent Carlo Acutis ereklyéje, aki rövid élete során folytonosan gyakorlatba ültette az evangéliumi értékeket, és Krisztus hírnökévé vált, nemcsak szavaival, hanem mindenekelőtt életének tanúságtételével.
Mivel vezetőnkben nemsokára a Ferences Gimnázium új igazgatóját is tisztelhetjük, az iskoláról is sokmindent megtudtunk és felmehettünk az új tetőteraszra is.
Ezután átléptük a szlovák határt, és átsuhanva buszunkkal a Mária Valéria hídon, meg sem álltunk Oroszkáig. Hogy miért tettük mindezt? Ez is kuriózum, ritkaság, amely egyre híresebb, elismertebb lesz nemcsak Európában, de a világ más tájain is: az Oroszkai Hadtörténeti Múzeum.
A bemutatott kézifegyverek, lövedékek, katonai sisakok, de még a repülőroncsok nagy részét is saját kezével ásta ki a múzeumot létrehozó felvidéki magyar testvérünk. Megrendülve hallgattuk a területünkön dúló háború borzalmainak felidézését, a műszaki ismertetést a fegyverek, ágyúk működéséről.
Meghatódva hallottunk olyan történeteket is, amikor sikerült a néhány műszaki és emberi maradvány vizsgálatából kideríteni, ki is volt a meghalt katona, pilóta, és felkutatni családját, hogy végre méltó nyughelyre kerülhessen, akiről esetleg csak annyit tudtak hozzátartozói, hogy eltűnt a háborúban.
A másfél órás tárlatvezetés után az udvaron nagyméretű harci járműveket is megnézhettünk – de egyéb járművekről is szót kell ejtenünk: retro Skoda-autók is sorakoznak egymás mellett. Sokan felismerték csoportunkból egykori személygépjárművük modelljeit. ITT látható még néhány kép a múzeumból.
Finom ebéd után következett Bény és Béla…(folyt.köv.)
SzK
