Egy kis ismertető:
Kisújfalu (Nová Vies) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban található.
1233-ban egy adásvételi szerződésben „Ösztövér” néven szerepel először. 1263-ban a Hontpázmány nembéli András birtokolja. 1437-ben már „Újfalu” néven szerepel Zsigmond király várlistáján. 1570-ben az esztergomi török szandzsák összeírásában lakatlanként tüntetik fel. 1601-ben szerepel először „Kisújfalu” néven, ekkor már valószínűleg a mai helyén állt, 1½ portával adózott.
1696-ban már a Pállfyak birtoka, ekkor 93 lakosa volt. 1710-ben pestisjárvány pusztítja a község lakosait. Bél Mátyás „Notitia Comitatis Strigoniensis” című művében érdekességként megemlíti a község határában lévő „úszó szigeteket”, a mai párizsi mocsarak vidékét. 1787-ben újra megnyílt református iskolája és a templomot is újraépítették. Ekkor 70 háztartását 476-an lakták.
Az 1820-as években csatorna kiásásával lecsapolták a határában levő mocsarat, melynek területe ekkor lényegesen csökkent. Már 1850-ben elérte a vasútvonal a települést.
1851-ben Fényes Elek így ír róla „Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik.” [1]
1874-ben tűzvész pusztított, melyben 10 ház kivételével az egész falu leégett. 1880-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott.
Az első világháborúban 26 kisújfalusi esett el. Az első bécsi döntés alapján 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháború harcaiban a község 31 lakosa veszítette életét és 4 ház dőlt romba. A háború idején a falu határában zuhant le egy német Messerschmitt típusú vadászrepülőgép. A világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták. 1947-ben a csehszlovák hatóságok 60 magyar családot telepítettek ki Magyarországra.
1993-ban Csehszlovákia kettéválása után Szlovákia része lett. 1910-ben 881 lakosából 880 magyar, 1 szlovák. 2001-ben 799 lakosából 703 magyar és 91 szlovák volt.
2004-ben 781 lakosának nemzetiségi megoszlása: 90% magyar és 10% szlovák. Felekezeti megoszlás: református falu, evangélikus és baptista kisebbséggel, és kb. 10%-nyi római katolikus hitvallású lakossal.
2011-ben 737 lakosából 645 magyar és 84 szlovák.
(SzK)
