Hamarosan itt az év vége, már csak egy nap választ el bennünket attól, hogy örökre búcsút mondjunk a 2020-as esztendőnek. Még soha ennyire nem vártam a következőt, mint most, hiszen eddig az Óévnek mindig voltak örömteli pillanatai, amelyek kedvesek voltak a számomra, amelyektől nem szívesen búcsúztam. Emlékszem a tavalyi szilveszterre barátainkkal egy kellemes étteremben fogyasztottuk a magyar konyha remekeit, és ittunk az ünnep egészségére, no meg a mienkre. Tömve volt a Belváros élveztük a kivilágított Királyi vár és a Mátyás templom sziluettjét, miközben sok száz külföldi turista hangos ovációval díjazta a szebbnél szebb felröppenő petárdák özönét. Majd éjfélkor megrendülve álltunk és hallgattuk Himnuszunk csodálatos dallamát és reménykedve kívántunk egymásnak Boldog Újesztendőt.
A sorsunkban az a csodálatos hogy nem tudunk előre semmit sem. Nem tudjuk, hogy mi fog történni holnap vagy holnapután és talán ez a legjobb benne. Mert mi lett volna, ha akkor ott az ünneplés kellős közepén hirtelen megtudjuk, hogy a 2020-as esztendő, amelyet hangos örömmel üdvözöltünk nem hoz majd számunkra mást csak a bezárkózást, az egymástól való másfél méteres távolságtartást, a maszkviselést és az állandó félelmet melynek frissen tartásáról a média gondoskodik majd, nap, mint nap.
Ki gondolta volna, hogy az újesztendő küszöbén 2020 februárjától teljesen megváltozik az életünk. Eddig mi a szabadság gyermekei voltunk és ezt a szabadságot oly természetesnek vettük mindaddig, amíg azt el nem vették tőlünk. Természetes volt, hogy nyaranta oda utazhattunk ahová akartunk, hogy az éttermekbe szabadon ülhettünk egymás mellett maszk nélkül, hogy nem volt kijárási tilalom nem úgy, mint anyáik idején a második világháború borzalmai közepette az elsötétített utcákon és tereken. Most megtapasztalhattuk mi az a félelem, és ami a legborzasztóbb benne, hogy láthatatlan ellenséggel állunk szemben. Nem tudjuk meddig tart, nem tudjuk, hogy szabadok lehetünk e még, hogy az ajánlott vakcinák egyike meggyógyít e majd bennünket, és hogy visszatér-e életünk a megszokott kerékvágásba? Ez most mindannyiunk kérdése az Új esztendőhöz, amely már itt kopogtat az ajtónkon.
Hamarosan a Szilvesztert ünnepeljük, koccintunk majd a korlátozott létszámú asztalainknál, és betartjuk a kijárási időkorlátot. A sok megpróbáltatás dacára hinnünk kellene abban, hogy egyszer kilábalunk a bajból, még akkor is, ha sokunk kedvét elvette már a túl sok tiltás és korlátozás, amely mint tudjuk az egészségünk védelmében ajánlott. Kell a remény, amely kivezet majd bennünket a ránk zúdult tragédiából.
Kívánom, hogy a 2021-es év hozzon mindannyiunk számára boldog napokat, egymásnak örülő családokat, és olyan szabad életet, amelyre mindannyian vágyunk.
Boldog Újesztendőt!
Major Edit
