Kozma Imre atyát 1963-ban szentelték pappá. 1968 és 1977 között a Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter-templomban szolgált. Szokatlan hangvételű, szókimondó prédikációi sokakat megszólítottak, a fiatal felnőtteknek tartott konferenciabeszédei alatt zsúfolásig megtelt a templom. Kozma Imre atyát ezekben az években számos alkalommal előállították és kihallgatták, hallgatóságának több tagját meghurcolták és kizárták az egyetemről.
Pályafutásának következő állomása a zugligeti Szent Család-plébániatemplom volt. Százak által látogatott hittanóráin azt tanította, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, a templom falain kívül a mindennapokban is meg kell élni hitünket. A közösség tagjainak konkrét segítő feladatokat kellett vállalniuk, ekkor alakult ki az az önkéntes hálózat, amely később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapját adta.
Az 1989-ben megalakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökeként a szegények, idősek, hajléktalan emberek ellátását szervezte meg. A zugligeti templom kertjében megnyitotta az első menekülttábort a Budapesten gyülekező keletnémet családok előtt, ezzel az akkori Európa legnagyobb humanitárius akcióját indította el, melynek során 48 ezer menekültet fogadtak be Magyarországon. A romániai forradalom alatt segélyszállítmányokat juttatott el a szükséget szenvedő településekre, a délszláv háború alatt kórházi osztályokat, bentlakásos intézményeket és nagy számú civil lakosságot menekített át Magyarországra az általa vezetett szervezet.
Felhívásaira önkéntesek százai jelentkeztek, közben országszerte megalakultak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjai. Három és fél évtized alatt a szeretetszolgálat az egyik legnagyobb magyarországi karitatív szervezetté vált, amely a szociális, oktatási és egészségügyi ellátás terén is hálózatot épített ki, intézményeiben és önkéntes csoportjaiban naponta átlag 17 ezer emberről gondoskodik.
1997-ben Kozma Imre atya felvételét kérte a Betegápoló Irgalmasrendbe, mely irányítása alatt megerősödött, és kórházaival az egészségügyi ellátás jelentős szereplőjévé vált. Ötvenhét évesen lett szerzetes, a legtöbben ilyenkor már a visszavonulásukat tervezik, ő a keresztény szemléletű orvoslás újraélesztését tűzte célul, és 82 éves koráig vezette a rend hazai szervezetét.
Pályafutása utolsó szakaszában éppolyan energikus volt, mint fiatalon. 2013-ban pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára készülve gyalogosan végigjárta papi szolgálatának állomáshelyeit, 73 évesen 140 kilométeres zarándoklatot tett egy szerzetestársa kíséretében.
Tevékenységét több mint harminc alkalommal ismerték el rangos kitüntetésekkel. 1996-ban az Év emberének választották, 2003-ban a Magyar Köztársaság Középkeresztje díjat vehette át, 2005-ben Prima Primissima díjat kapott, 2010-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki, 2016-ban Európai Polgár díjjal ismerték el életművét, és több település önkormányzata is díszpolgári címet adományozott Kozma Imre atyának. (Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat)
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat budaörsi intézményei:
Az Idősek Napközi Otthona, a Gondviselés Háza, éppen most költözik a Clementis utcából a lakótelepi új telephelyére. Az idősek számára nyújtott nappali ellátáson túl számos egyéb szolgáltatásuk van: szociális étkeztetés, elvitellel, kiszállítással vagy helyben fogyasztással – csekély térítési díj ellenében a nyugdíj összegétől függően. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás szolgáltatás 24 órás gondozói ügyelete lehetővé teszi, hogy az idős gondozottak bármikor kapcsolatot kezdeményezzenek a maguknál hordott nyomógomb megnyomásával a diszpécserközponttal.
(Erről egy 14 évvel ezelőtti budaörsi beszámolót osztunk meg kedves olvasóinkkal:
Megkésett avató ünnepséget tartottak Budaörsön, ahol tavaly október óta kétszázötven rászorulóról gondoskodnak a Máltai Szeretetszolgálat intézményei. A feladatot egyik napról a másikra kellett átvenni a korábbi szolgáltatótól, akkor az ellátás zökkenőmentes működtetése volt az elsődleges, ünnepelni, intézményt avatni nem maradt idő, energia. A fél éve elmulasztott alkalmat május 6-án sikerült bepótolni.
A budaörsi Gondviselés Háza az első olyan máltai intézmény, amelyet nem a Szeretetszolgálat alapított, hanem az önkormányzat által meghirdetett közbeszerzési eljárás során, „versenyben” nyert el. A Máltai Szeretetszolgálat már korábban is jelen volt Budaörsön, 1995-től a helyi hajléktalanokat látja el, múlt év őszétől pedig az idős és fogyatékkal élő emberek intézményes ellátását is
végzi. A nappali ellátással, jelzőrendszeres házi segítségnyújtással, étkeztetéssel együtt összesen 230 ember ellátását kellett átvenni 2010 október 1-jén, és a létszám azóta csak nőtt.
A működés közben átvett intézmények felavatására (és megáldására) idén május 6-án került sor. Az ünnepségről tudósító Minálunk.hu portál így számolt be az eseményről:
A május 6-i, pénteki megnyitóra megérkezett Kozma Imre atya is, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat széles körben elismert és tisztelt elnöke. Köszöntőjét azzal kezdte, hogy jó érzés volt belépnie ezen a kis kertkapun. A nem túl nagy épület bensőséges hangulatot áraszt. Szeretetszolgálatuk általános feladata, hogy megkeressék azokat az embereket, akik külön figyelmet érdemelnek és kérnek, akik nehéz helyzetben vannak. Az, hogy ebben a budaörsi kis házban más teszi a kulcsot a zárba, még semmit sem jelentene. A nyitott ajtó, az eltelt hét hónap alatt másképpen végzett munka azt a bizonyított igazságot mutatja be: nyitott szívvel végzik itt feladatukat a munkatársak. „Helyet adunk az embereknek a szívünkben, hogy otthon legyenek” – ehhez a hozzáálláshoz kell nagy bátorság. Kozma atya arról is beszélt, hogy a szeretet drága, sokba kerül, hiszen átengedjük magunkat a másik embernek és elfogadjuk: legyen az hajléktalan, cigány, magányos ember. Empátiával kell állandó kapcsolatban maradni velük.
A Szeretetszolgálat nevében megköszönte a bizalmat és megszentelte az épületet.
Győri-Dani Lajos, a Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke beszélt az önkéntesség fontosságáról, a kétezer éves erkölcsi normák betartásáról.”
Azóta is működik a Farkasréti úton a fogyatékkal élők napközi otthona. Az ellátás során olyan fejlesztő foglalkozásokat szerveznek, amelyek elősegítik a közösségi beilleszkedést, a lehetőség szerinti önálló életvitelt, a munkához való viszony pozitív attitűdöt.
Egy idézet Kozma atyától:
„Az anyagiak nélkülözhetetlenek az életünkben, mégis ki kell mondani, nekünk embereknek elsősorban egymásra van szükségünk. Ez leginkább akkor derül ki, amikor bajban vagyunk.”
