Kezdjük egy kritikával: Rá kellene jönnünk, hogy ezekkel a módszerekkel nem fog annyi tudásanyag átmenni, amit a kollégák át szeretnének adni.
Visszafogott mértékben kellene feladatokat adni a gyerekeknek, mert nagyon fontos, hogy dolgozzanak otthon is, de saját és nem szüleik erejéből.
És sajnos ki fog maradni sok minden, amit majd jövőre pótolni kell – félreértések elkerülése végett, nem évismétlésre gondolok.
Egy másik vélemény: Át kellett volna alakítani a tananyagot, az órarendet, mindent lecsökkenteni, lelki gondozást csinálni, stb. Ehelyett csak kapkodnak „ott fenn” és mindent a pedagógusok és szülők nyakába varrtak. Közben hirtelen diktatúra lett…
Erre érkezett egy rövid, de sommás válasz: Baromság!!!!!
Egy édesanya ezt írta: Nálunk az egyik gyerek megszakad, a másik lazsázik. Utóbbi egyházi iskolába jár. Nagy a különbség az oktatások és elvárások között, holott közel hasonlónak kellene lenni.
Erre a válasz:Igen, ezek a különbségek később kiütköznek, a lazsálós iskola hiányosságai meg lesznek középiskolában is, kínlódni fog tőle a gyerek.
(Itt eszembe jutottak az általam igen tisztelt Vekerdy Tamás szavai, aki a „hitleri gleich schaltolástól féltette a magyar oktatást. Ekkora különbséggel fog az menni?)
Valaki ezt írta: Csak annyit szeretnék, hozzáfűzni, hogy kötelezni kellene a tanárokat, hogy meddig lehet elküldeni a napi anyagot, mondjuk reggel 8 ig, természetesen a szülőknek is vissza, mert az borzasztó, hogy vannak olyan lelkes tanárok, akik naponta többször is küldenek, anyagot, sőt még este 10 óra 30perckor is csöpög a telefon. Ez már felháborító, a szülőknek is van magánéletük a napi 10óra munka után
Újabb vélemény: Nem kisebbítve a tanárok feladatait, vagy a tanítás, azaz munkájuk fontosságát, fontosnak tarom erre itt is leszögezni, hogy mi, szülők, nem pedagógusok vagyunk. Amikor egyszerre több évfolyamon „tanítunk” egyszerre, akkor az nem ugyanolyan, mint frontálisan oktatni egy huszonfős osztályt, és hogy a szülőnek más feladatai is vannak egyidejűleg, úgymint a szülőség, a háztartás, napi hat ember etetése – esetünkben – mosás, takarítás, bevásárlás, és nem mellesleg a saját munkája. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a két helyzet nem összehasonlítható, ezért sem lesz siker az otthoni tanítás. És akkor még nem említettem az egyenlőtlen esélyeket, amelyekkel otthonról indulunk, és amelyeket az iskola igen, a távoktatás azonban nem tud kiküszöbölni.
Most következzen néhány elégedett szülő, (belőlük van kevesebb) :
Hál’ Istennek nálunk nincs sok feladat. Ismerek olyant, aki még este 7-kor is a házi feladatokat írja.
Egy újabb: Én nem panaszkodom. A mi sulinkban próbálják a tanítók, tanárok, hogy lehet egyszerűbben, hatékonyabban átadni az anyag fontos részét. Persze van feladat, magyarázó videó, mese, a nagyobbnál videók, online feladat a megértéshez, gyakorláshoz.
Első héten naponta kellett visszaküldeni, de mára heti 1 v. 2 alkalommal. Feladatokat is több napra, vagy egy hétre adnak. Ha csak hétvégére készül el, akkor küldjük. Belejöttek a gyerekek. A gyerekek még könnyen alkalmazkodnak, sokkal jobban viselik, mint én. (9 és 12 évesek)
Egy higgadt: Azért egy dolgot a szülőknek tudniuk kell! Normál esetben ezeket a dolgokat egy-egy délelőtt elvégezzük, megcsináljuk, megtanuljuk a gyerekekkel a tanórákon.
És másfél havi anyagot be lehet hozni a következő tanévben, hiszen van pedagógus szabadság is, mi magunk tervezhetjük a tananyagot..
A szülőknek kitartást kívánok és mindenkinek nagyon jó egészséget!
Én is!
s.k.
