Egy viszonylag csendes, kis forgalmú utcában lakom, ami örvendetes is lehetne – kivéve a kutyasétáltatás témakörét. Minden szomszédom állandó problémája, és persze az enyém is,
– hogy sokan póráz nélkül sétáltatják kisebb és nagyobb ebeiket (pedig ennek tiltására van helyi rendelet, alább majd idézem), ezzel bizony frászt hozva és, állítom, veszélyeztetve kisgyerekeket, de a kutyáktól tartókat is
– a kutyapiszok ott marad, ahol a kutyus elpottyantotta és minden reggel ez fogadja a házukból kilépőket, járdán, útszélen, bárhol. Kénytelenek eltakarítani, ha már nem bírják nézni vagy szagolni.
Az már csak hab a tortán, hogy megjegyzés, kérés esetén általában arrogáns válaszok érkeznek („Mi köze hozzá?” pl.), sőt fenyegetés ilyen stílusban: „Tudom, hol laksz, kezdjél félni!” – de a teljes süketség állapotát is eljátszák a kutyások.
(Félreértés ne essék, nekem is van kutyám, tehát mindez nem a kutyák ellen szól! Sőt, tisztelet a kutyájukra figyelő, azokat pórázon vezető gazdiknak!)
Már táblával is próbálkoztunk, hiába. Szép, udvarias szóval nem megy: talán itt a bírságolás ideje. De hogyan?
SzK
Idézet Az állattartásról szóló 59/2004. (X.20.) rendeletből:
2. A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010.(II.26.) Kormányrendelet rendelkezik többek között:
• az állattartás oly módon történő folytatásáról, amely lehetővé teszi az állat természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet-és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja,
• ebek tartásához szükséges minimális alapterületről,
• a más állatok, illetve az ember irányába fennálló veszélyeztetés tilalmáról,
• közterületen az ebet kizárólag pórázon lehet vezetni – kivéve a futtatásra kijelölt területeket – olyan személy által, aki képes a kutya vezetésére, irányítására, féken tartására.
