A klasszikus zenei betéteket Robert Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors c. dalciklusa szolgáltatta. Nyolc tétel, az asszonnyá válás nyolc stációja – mit jelent nőnek lenni -, egy nő szemszögéből, az út mérföldköveivel: örömökkel, bánatokkal, izgalmakkal, szerelmekkel.
Az Anya és a Lány párbeszédén keresztül észlelhetjük, hogy egy nőnek mennyiféle útja és szerepe lehet a családban és az életben.
És akiknek köszönhetjük az egyedülálló, emlékezetes élményt:
Csejtei-Varga Júlia – ének
Raschek Zsófia -próza
Oberfrank Péter -zongora
Türk Anna-díszlet és jelmeztervező
Az előadást Rashek Zsófia rendezte.
Júlia elmesélése szerint a darabot Zsófiával közösen állították össze. Miután meg volt a cselekmény koncepciója a fejükben, elkezdték összeválogatni a dalciklust kiegészítő verseket, így született meg az előadás szövegkönyve. A próbák két színen zajlottak. A zenei munkát Júlia Oberfrank Péter zongoraművésszel közösen végezte, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanára is. Zsófiával pedig előszőr a szövegeken dolgoztak, majd a PostART Szalonjában volt lehetőségük a díszlettel együtt próbálni.
Az elhangzott művek:
Kali Ágnes: Ne érj hozzám
Deres Kornélia: Pedig apa
Kiss Judit Ágnes: Honnan tudhatná egy anya
Hevesi Judit: Hagyaték
Bertolt Brecht: Egy szar vagyok
Szabó T. Anna: Egy könnyű kaland
Nemes Nagy Ágnes: A szomj
Mesterházi Mónika: Dédanyai hagyaték
Raschek Zsófia: Néha úgy érzem
Kali Ágnes: Mindegy
Szabó T. Anna: Elhagy
Tóth Krisztina: Dosszié
Finy Petra: Anyabörtön
Gulisio Tímea: Vallomás
Szabó T. Anna: Fényes mag
Izsó Zita: Méhkirálynő
Szabó T. Anna: Zihálásra
A produkció végén az előadókat a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta.
s.k.
