„Az önkéntes egyszerűség (más néven minimalizmus vagy tudatosan egyszerű életmód) számos különböző, önként vállalt cselekvés és stratégia gyűjtőfogalma, amellyel az egyén tudatosan szembehelyezkedik a fogyasztói társadalom tendenciájával és a konzumizmussal. Jellemzője, hogy az egyén megelégszik azzal, amire szüksége van, szemben azzal, amit meg akar szerezni magának. Az önkéntes egyszerűség tudatos részvétel egy olyan világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai lehetővé tesznek számára.” –olvashatjuk a neten.
Valójában az önkéntes egyszerűség nem aszketizmus, nem önsanyargatás. Bizonyos dolgokat és szolgáltatásokat bizony fel kell adnod, ha valóban a minimalista életmód először talán bizonytalannak tűnő talajára merészkedsz. Hiszen ez nem csak a tárgyaktól való szabadulást, hanem az egész életmódod leegyszerűsítését jelenti, a felesleges dolgokról való lemondást, hogy a számodra valóban értékes dolgokkal vedd csak körül magad.
Arra is érdemes odafigyelni, hogy ne vegyünk meg valamit csak azért, mert olyan olcsó. Előfordult, hogy magam is beleestem ebbe a csapdába. A kínaiban nyár elején vásárolt vászonnadrágom őszre szinte használhatatlanná vált. A skótoknak tulajdonítják ezt a mondást: – Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsón vásároljak.
Érdemesebb az egyes dolgokat megjavítani, ne rohanj rögtön mindig az újért, ha a régi rendbe hozható. Elődeink stoppoltak, foltoztak, ma ez már nem várható el senkitől. Ha vásárolsz valamit, legyen valóban jó minőségű, hiszen hosszú távon szeretnéd használni és élvezni. Egy kedves hölgy ismerősöm azért vesz időről időre kacatokat, mert „olyan jópofa.”
Latinos műveltségű barátnőm szokta idézni egy görög bölcs mondását: Csak azért megyek ki az agorára (piacra), hogy lássam, mi mindenre nincsen szükségem.
Olyan tárgyaktól semmi esetre sem szabadulj meg a minimalizmus jegyében, ami az életed része, családi emlék, vagy pótolhatatlan örömet okoz számodra.
Egy gyakorló minimalista teljesíthető tanácsai:
Már a vásárlásnál ügyelni kell arra, hogy ne vegyünk semmi olyat, amire később nem lesz szükségünk, csak azért, mert tetszetős, vagy, mert olcsó. Vásárlásainkra mindig vigyünk magunkkal többször használatos zacskókat.
Kerülöm az agyoncsomagolt árut, főleg az előre csomagolt húsokat.
Nálunk ételt nem dobunk ki. Ami marad, felhasználjuk másnap.
Nem veszek palackos ásványvizet, hanem csapvizet, gyógyteát iszom.
Szezonális gyümölcsöket, zöldségeket vásárolok, és amikor a dömpingje van, akkor vegyszermentesen befőzök télire. Így sokkal olcsóbb és egészségesebb is.
Nem égetem feleslegesen a villanyt és nem fűtöm fel a nappalit 19-20 foknál magasabb hőmérsékletre. A hálószobában egész télen nem kapcsoltam be a radiátort, éppen ezért remekül aludtam.
Természetesen a vízzel is takarékoskodom, például a gyümölcsmosó vízzel megöntözöm a szobai virágaimat. A kertemben összegyűjtöm az esővizet.
Nem cserélem le a ruhatáramat évenként és a bútoraimat sem, csak azért, mert kiment a divatból.
Tudom, hogy a fiatalok szeretik a márkás, új dolgokat. A mértékletesség határán belül nincs is azzal semmi baj. De amikor már a „vedd meg, használd és dobd el” csapdájába esnek, az már veszélyes. Én ezt így szabom magamra:”vedd meg, használd el, amíg tönkre nem megy.”
Egy idő után nagyobb örömet okoz a felesleges dologról a lemondás, mind annak megvásárlása.
Mi tagadás, ha hirtelen több millióan visszavennénk a fogyasztásból, az nem tenne jót a gazdaságnak, a GDP-nek. De itt még nem tartunk.
s.k.
