A Latinovits Színház 2019 szeptemberében is műsorára tűzi Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma című művének színpadi változatát, melyet Alföldi Róbert rendez. A nem mindennapi témát feldolgozó Tolsztoji mű megtekintése korhatárhoz kötött, ami már eleve felkelti a közönség kíváncsiságát.
A színdarab cselekménye alaposan körülöli a nézőket, hiszen a szereplő színészek abszolút közelsége mondhatnám test közelsége oly annyira hatásos, hogy a néző szinte részesévé válik a tolsztoji mű borzalmas történetének. A rendezői fogás abban áll, hogy a játék nem hagyományosan fent a színpadon zajlik, hanem a nézőtéren. A nézők óhatatlanul részesei lesznek egy szegény orosz család minden napjainak , hiszen közössé válik a nézőtér és a színpad, ahol a délutáni teázás, vagy a –tarhonyás pörkölt kovászos uborkával – menünek még az illatát is érezheti, sőt a közelülők majdnem kedvet kaphatnak egy két falat elfogyasztásához. E rendezői fogás által leszünk mi nézők közvetlen részesei a történetnek, ebben az esetben egy szörnyű kettős gyilkosság fül és szemtanúi. Mert hát ki ne borzadna el egy gyilkosság látványától, átélve a gyilkosságra felbujtó, és azt végrehajtó asszony testi lelki vívódásától. Nincs ennél jobb és tökéletesebb rendezői fogás, amikor a néző szinte együtt él a szereplőkkel, akiknek közvetlenül láthatja verejtéktől és könnytől fénylő bőrét, szemét, hallhatja felhevült lélegzetét. Ez a testközelség Nekem fantasztikus élményt nyújtott, hatalmas segítséget adva a mű cselekménynek nem mindennapi átéléséhez.
Tolsztoj egy olyan faluba helyezte el történetét, ahol nyomor és a kilátástalanság az úr. Ne felejtsük: a cári Oroszországban járunk,ahol az alkohol sötét gondolatokat, indulatokat szít, hiába a szentkép a falon, a megrontott emberi lélek már a vallásban sem talál vigaszt vagy visszatartó erőt szörnyű gondolataitól és majdani tettétől. Az öregedő gazda, Pjotr durva, de ott falun a megszokott hangneme, idegenül cseng azok fülében, akik talán még sohasem hallottak eféle emberi beszédet. A gazda feleségének, Anyiszjánek aki mint egy űzött vad él ebben a borzalmas házban, ahol se becsülve se szeretve nincs, nem róható fel a szerelem keresése sem, amit a béreslegény karjaiban talál meg. S felróható-e a béreslegény anyjának Matrjonának, számító felbujtása a gyilkosságra, melyet ő eszel ki, s aki végrehajtja, nem más, mint a gazda felesége Anyiszja. Egyetlen ember van közöttük, aki Istenre hivatkozva kérlel, de meg sem hallják a pénzre, a szerelemre sóvárgók. A vágyott boldogságot azonban egyik sem éri el, osztályrészük a félelem, a csalódottság, a kisemmizettség lesz.
Én még a premieren láttam a színdarabot és kíváncsi voltam önmagam és a nézők reakciójára, mert nem mindennapi emberek szörnyű tettének lehettünk tanúi. Bevallom féltem ettől a színdarabtól, mert a mai világ emberének úgyis túlzottan sok jut a „ sötétségből”,ezért jobban vágyik ellazulni egy nézőtéren és átnevetni másfél órát. De ez a színdarab felért –legalább is számomra-minden másnál. Számomra és úgy láttam a nézőknek is, hatalmas élmény volt. Sokáig hatása alatt maradtam a Latinovitsban átélteknek. Különös dicséret illeti meg a szereplőket egytől egyig, akik csodát művelnek a színpadon. A tavalyi premier után egyik népszerű színdarabja lett a Latinovitsnak, amelyet szeptember 13-án láthat újra a közönség.
Major Edit
Fotó: wein
