Ma meglepetésemre kolleganőmet véltem felfedezni a CBA előtt egy ismeretlen hölgy és egy nagyon szép farkaskutya társaságában. Nem is lenne ez olyan nagy szenzáció, de a szokatlan szituáció azonnal felkeltette a figyelmemet.
Odaléptem a fa alá, ahol kolleganőm nyers csirkebőrrel a kezében próbálta etetni a kutyát, de mivel az nem izlett, próbálta szalámival kínálni de a kutya láthatóan nem harapott egyikre sem. Az izgalom egyre fokozódott,mert nem tudtuk mi tévők legyünk. Én már az örökbefogadásán töprengtem miközben immáron hármunk társaságában kimerülten lihegett a kutya,(de hiszen ebben a kutya melegben nem is tehetett volna másként.)E közben én vízért szaladtam be a CBA-ba, ahol a hideg pultos hölgy készséggel teleengedett egy műanyag ételtartó dobozt,amivel kilavíroztam a lihegő kutyához. Közben a biztonsági őr is vízért szalad a közeli Bisztróba de kevés sikerrel.
Tulajdonképpen mi történt? kérdeztem. Itt rohangált az autók között és mi megfogtuk,hiszen láthatóan nincs gazdája szegénynek .Ez persze kissé hihetetlennek tűnt hiszen a kutya ápolt volt szófogadó és kezes. Sajnos nem volt csippel ellátva,pedig ez az egyik legfontosabb dolog.Hiszen nem egyszer halljuk hogy a kutyák szeretnek elkóborolni,a gazdi pedig ütheti bottal a nyomát. Hívtuk az illetékes állatorvost,aki azonban nem tudott jönni,de tanácsolta hogy az Állat Menhelyet hívjuk segítségért.Így aztán szerény körülményeink között megalakítottuk a kutyamentő szolgálatot.
S miközben ez történt megérkezett a kutya gazdája, pórázzal a kezében. Látszólag nagyon feldúlt volt,haragudott Lolára -mert hát így hívták a kis csavargót. Minden jó ha a vége jó-és mivel már jó kezekben tudtuk, helyre állt a lelki nyugalmunk.
Remélhetően a kutya azóta már egy szép kutyaházban elemzi a mai nap történéseit miközben nem is sejti milyen egyszerű egy szenzációs újsághírré válni ezekben a kutya meleg időkben.
Major Edit
